1. Megpróbálunk titeket, míg meg nem különböztetjük a harcolókat és a türelmeseket, és míg meg nem mutatjuk a ti helyzeteteket. (Mohamed 31) Hogyan kell értelmezni a versben szereplő „helyzeteteket megmutatjuk” kifejezést? Hogyan kell értelmezni azt, ha valaki nem mutatja meg, hanem elrejti a helyzetét?
2. „Ha türelmesek és istenfélők vagytok, akkor az ő cseleik nem árthatnak nektek.” (Áli Imrán 120) A vers így szól, de néha mégis ártanak a cseleik. Hogyan kell ezt értenünk? Például ott vannak a próféták szenvedései.
3. A Korán növeli a hitetlenek gyűlöletét, de nem mindenkiét, van, akiét nem? Hogyan kell ezt értelmezni?
4. Minden a maga nyelvén dicsőíti Istent, de ahogy a versben is szerepel, az emberek ezt nem értik. (Iszrá, 44) De vannak, akik a nyelvükkel dicsőítik Istent, és mi megértjük az ő dicsőítésüket. Akkor hogyan kell értelmeznünk a verset?
Kedves testvérünk,
A verseknek ellentmondó tények nem léteznek.
Hiszen a versek Allah szavai, a világegyetem és benne minden pedig az Ő teremtményei. Mivel mindkettő Allahé, nem beszélhetünk ellentmondásról a kettő között.
1.
Két ember közül annak megállapítására, hogy ki szorgalmas és ki lusta, mindkettőnek egy feladatot adnak. Aki sikeresen végzi el a feladatot, az szorgalmas, aki pedig nem, az lusta.
A szóban forgó versben
dzsihád-ügy
A célkitűzés az, hogy aki küzd és kitart, az sikeres lesz, aki pedig nem, az kudarcot vall.
Isten örök tudásával tudja, ki lesz sikeres és ki nem. De az igazság érvényesülése érdekében a gyakorlatban is látni és megmutatni akarja ennek az eredményét. Ezért az értékeléseiben a gyakorlati megvalósításokat veszi figyelembe.
2.
„Ha türelmesek és istenfélők vagytok, akkor az ő cseleik nem árthatnak nektek.”
A versben egy iránymutató stílus van használva. Az ellenségek gonoszságától való védekezés leghatékonyabb módja,
a türelemről és az Isten iránti tiszteletről
átmentnek van feltüntetve.
(lásd Ibn Kathir, a megadott helyen)
„Az ő cseleik nem fognak neked ártani.”
A kifejezés jelentése: „Nem hízelegsz az ellenségtől jövő kárnak, nem esel kétségbe, nem mutatkozol gyengének az érkező csapások hatására…”
(Mehasinu’t-Tevil, a vonatkozó rész)
Mindazonáltal, a versben szereplő
türelem,
Ez az ellenség által okozott kisebb kellemetlenségekkel és nehézségekkel szembeni türelem. A takva/védelem pedig az ellenség csapdáitól és cseleitől való megóvást jelenti. Ha így teszünk,
„Az ellenségek, még ha apró kellemetlenségeket is okoznak, nem okoznak nagy károkat.”
Tehát, ha türelmesek a kisebb megpróbáltatásokkal szemben és megteszik a szükséges óvintézkedéseket, akkor megmenekülnek az ellenség nagyobb megpróbáltatásaitól. A nagyobb megpróbáltatások és nehézségek elkerülése érdekében türelmesnek kell lenni a kisebb megpróbáltatásokkal szemben.
Az Áli Imrán szúra 111. versében található
„Soha nem fognak neked ártani, csak kellemetlenséget okoznak.”
A fenti idézetben az ellenségektől érkező zaklatásokra utalás van, de arra, hogy kár ne érje az illetőt. Ugyanis,
kínzás
apró kellemetlenségek.
Zara
r pedig a legszörnyűbb növekedési nehézségek.
(lásd Ibn Ášūr, a megadott helyen)
Azt is mondhatjuk, hogy:
„alázat és türelem”
Fokozatai vannak. Ahogy az Isten iránti tiszteletnek is fokozatai vannak, úgy a nehézségekkel szembeni türelemnek is. Az ilyen versekben a hívőknek a türelem és az istenfélelem szépségeit tanítják.
Ez a stílus azért lett kiválasztva, hogy egy útmutató jellegű megközelítéssel minden hívőt a maga módján türelemre és istenfélelemre ösztönözzön.
Azonban ahhoz, hogy a türelem és az istenfélelem betöltse a versben említett funkcióját, Istenhez kell fordulni.
„legmagasabb fokozatok”
lehet, hogy erre utal. Ezért az igevers szó szerinti értelmével ellentétes események,
„azokra a helyekre, ahol nem érhető el a kívánt magas hőmérséklet”
Ez érvényes. Tehát a hívőket érő mindenféle nehézség az isteni megítélésben alapul vett türelem és istenfélelem mértékének el nem éréséből fakad. Sőt, nem tévednénk, ha azt mondanánk, hogy a Próféta (béke legyen vele) által elszenvedett szenvedések oka is a hívők helytelen viselkedése és hiányos türelme volt.
Összefoglalva,
Amikor az igeversben említett türelem és istenfélelem Allah szemében elveszíti értékét, akkor a gyakorlatban tapasztalt nehézségek jelennek meg. Ezért e nehézségek létezése nem mond ellent az igevers kifejezésének.
3.
A témával kapcsolatos egyik vers fordítása a következő:
„Részletesen elmagyaráztuk nekik ezt a Koránban, hogy alaposan átgondolják. De ez csak a gyűlöletüket fokozta.”
(az igazságtól való eltávolodásukat)
növelte.”
(Iszrá, 17/41)
„Nem növeli meg egyes hitetlenek gyűlöletét”
egy ilyen formájú kifejezés
Nem találtuk.
4.
A szóban forgó vers fordítása a következő:
„A hét ég, a föld és mindaz, ami bennük van, Őt dicsőíti; nincs semmi, ami ne dicsőítené Őt. De ti nem értitek az Ő dicsőítésüket. Ő a türelmes, a megbocsátó.”
(Iszrá, 17/44).
A Korán-magyarázatok a versben szereplő tesbih fogalmát magyarázva megemlítik, hogy a tesbihnek két formája létezik:
Nyelvvel való zikr, állapottal való zikr.
Nyelvvel való dicsőítés,
Azt jelenti, hogy a szolga Istenét minden hiányosságtól mentesnek tartja, és kijelenti, hogy Ő lényegében, tulajdonságaiban és cselekedeteiben az emberi elme által elképzelhető összes tökéletességi jellemzővel rendelkezik, és mindig is így ismeri és értelmezi Istent.
Állapot és imádság
Az igazi hit pedig azt jelenti, hogy az ember a hitével, az imádatával, az erkölcsével, általában mindenféle viselkedésével és cselekedetével bizonyítja, hogy hisz Allah egységében, tökéletességében és hibátlanságában, engedelmeskedik a törvényeinek, és a cselekedetei tanúskodnak a hitére.
A fent említettek,
Ragíb al-Iszfaháni
-nak / -nek
önkéntes
az általa említett tesbih (imafüzér) pedig az öntudatos és akarattal rendelkező lények sajátja.
(el-Müfredât, „sbh”, „scd” szócikkek)
Aztán ott van a versünkben említett, minden létezőnek Isten dicsőítésére való utalás. A kommentátorok szerint ez kétféleképpen történik:
1. Nyelvvel való dicsőítés.
Minden a maga nyelvén dicsőíti Istent, de ahogy a versben is szerepel, az emberek ezt nem értik.
2. Állapot szerinti dicsőítés.
A létező dolgok és események létezését és működését megvalósító isteni törvényeknek az egész univerzum feltétlen szükségszerűséggel engedelmeskedik, ezáltal dicsőíti Teremtőjét. Ebben az értelemben mind a hívők, mind a hitetlenek dicsőítik Allahot, tanúságot tesznek létezéséről.
Összefoglalva,
A legkisebb részecskétől a galaxisokig, a hidrogénatom magja körül másodpercenként 2000 km-es sebességgel keringő elektronokig az univerzumban minden Isten abszolút rendjében működik, Őt dicsőíti, és tanúságot tesz létezéséről, egységéről, hatalmáról és bölcsességéről.
(lásd: Korán útja, a vonatkozó vers magyarázata)
Tehát a versben különösen hangsúlyozott dolog az, hogy minden létező dicsőíti Istent.
„De ti nem értitek az ő imádságukat.”
A versben szereplő kifejezés két létezőt foglal magában.
Valaki,
imádkozó lények.
A másik
azok az emberek, akik nem értenek ezekhez a rózsafüzérekhez.
Itt nem az emberek imádságáról van szó. Ezért a kérdésben felvetett kifogás nem érvényes.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
