– Vannak, akik azt állítják, hogy nem létezik olyan híd, amit Szirát-hídnak neveznek.
Kedves testvérünk,
A Koránban
szirát
többnyire
„egyenes” (helyes)
A „Tevhid vallása” és az „iszlám vallás” kifejezésekkel jelölt, Allah akaratának megfelelő és Őhozzá vezető vallás értelemben használatos:
„Aki Allahra bízza magát és benne bízik, az bizonyosan a helyes útra jut.”
(az egyenes út)
elküldve.”
(Ál-Imrán, 3/101);
„Bizony, Allah az én Uram és a ti Uratok is. Ezért egyedül Őt imádjátok! Ez az egyenes út.”
(az egyenes út)
állj.”
(Ál-Imrán, 3/51).
De a szlengben
szirát
amikor a túlvilágról van szó
„szirát”
eszébe jut.
Szírat,
Ez egy híd, amely a poklon átívelve a feltámadás helyétől egészen a paradicsomig ér.
Ez a híd a feltámadás napján a pokol felett lesz felállítva. Mindenki, hívő, bűnös, hitetlen, ezen a hídon fog átmenni. A paradicsomba jutáshoz nincs más út. A híd két oldalára helyezett horgok azokat, akiknek jócselekedetei nem elegendőek az átkeléshez, Isten parancsára a pokolba fogják húzni. Akiknek jócselekedetei nehezebbek, még ha a rosszcselekedeteik miatt meg is sebesültek,
Szírat-híd
át fognak kelni. Néhány hívőnek ez az átkelés éveket fog tartani. A Szirát-hídon való átkeléskor a Prófétánk (béke legyen vele) a Szirát-hídon…
„Ments meg, Uram, ments meg!…”
így fog folyamatosan imádkozni a hívőkért.
(Muszlim, Íman, 84/329).
Abu Szaid al-Hudri elbeszélése szerint a mi Prófétánk (béke legyen vele) így szólt:
„A végső ítélet és elszámolás után a Pokol felett egy híd (Szírat) épül. Allah megengedi a közbenjárást. (A hívők) »Ó Allah, adj békét, adj békét!« – imádkoznak. Amikor megkérdezték: »Ó Allah Küldötte, mi az a híd?«, azt válaszolta: »Csúszós és sikamlós út. Ott horgok, kampók és a Nedzsd-ben ismert, szúrós tövisekhez hasonló tüskék vannak. A hívők tetteik szerint, ki egy szempillantás alatt, ki villámként, ki szélként, ki madárként, ki jó fajtájú versenylóként, ki pedig teveként haladnak át rajta. A hívők közül ki épségben megmenekül, ki pedig megsebesülve…«
(könnyebben sérült)
szabadon bocsáttatik. Néhányan pedig a pokol tüzébe vettetnek.”
(Mansur Ali Nasıf, Tâc, V, 394-395, Buhari, Müslim és Tirmizi nyomán).
Abu Hurejre a Próféta (béke legyen vele) szavait így adja tovább:
„A pokol közepére egy szirát (híd) lesz felállítva. Azon a napon én leszek az első, aki a prófétákkal és az ő népeikkel átkel rajta. A prófétákon kívül senki sem szólhat majd azon a napon, a próféták szavai pedig…”
„Ó, Istenem, ments meg, ments meg!”
lehet.”
(Buhari és Muszlim nyomán, Tâc, V, 377-378).
Abu Szaid el-Hudri elbeszélése szerint a Szirát-híd hajszálnál vékonyabb és kardnál élesebb. A Szirát hossza ezer évnyi emelkedő, ezer évnyi lejtő és ezer évnyi síkság. Ez a távolság egyes emberekre vonatkozik. Mindenki számára a távolság megtétele az cselekedeteivel arányos időben fog megtörténni.
(Mansur Ali Nasıf, Tâc, V.394; Acluni, Keşfül-Hafa, II, 31)
Néhány tudós szerint a Szirát-hídról szóló elbeszélések, miszerint az hajszálnál vékonyabb és a kardnál élesebb, arra utalnak, hogy ezen a hídon való átkelés rendkívül nehéz és bonyolult.
A hívőknek a Szirát-hídról való gyors átjutása attól függ, hogy a tiltott dolgok felé fordultlar-e vagy sem. Akiknek a szívébe a tiltott dolgok iránti vágyolat bevillan, de rögtön elfordulnak tőle, azok gyorsan átjutnak a Szirát-hídról.
A Szirát-hídon minden hívőnek lesz egy fénye, amelyből csak ő maga profitálhat. Senki más nem részesülhet ebből a fényből. Senki sem haladhat át másnak a fényében. A Szirát-híd szélessége vagy keskenysége minden hívő számára a saját fényének intenzitásával arányos lesz. Bár a Szirát-híd maga egyforma szélességű, a rajta átkelők fényének intenzitása szerint egyeseknek keskeny és szűkös, másoknak pedig széles, kényelmes és kellemes lesz.
A Mindenható Isten így szól:
„Ó, ti, akik hisztek! Térjetek meg Allahhoz őszinte bűnbánattal! Remélhetőleg Uratok eltörli bűneiteket, és bevisz titeket a Paradicsomba, melynek folyói alulról folynak, azon a napon, melyen Allah nem hozza szégyenbe a Prófétát és azokat, akik vele együtt hisznek. Mert az ő fényük előttük és mellettük halad,…”
„Urunk, tedd teljessé a mi fényünket, és bocsáss meg nekünk; bizony, Te mindenre képes vagy.”
úgy mondják.”
(Tahrim, 66/8).
Ebben az ájában a hívők fényeivel azokat a fényeket értjük, melyek hitük és cselekedeteik révén keletkeznek. Ezek a fények különösen a Szirát-hídon fogják őket vezetni és biztonságba juttatni. A képmutatók sötétségben maradnak, míg a hívők…
„Urunk, ne oltsd ki a mi fényünket, és ne hagyj minket sötétségben, mint a hitetleneket és a képmutatókat! Hadd tartson ki a mi fényünk, míg el nem érjük célunkat, hogy örvendezzünk benne, és ne maradjunk sötétségben, elpusztulva!”
azt mondják:
„Azon a napon”
(a szirátban)
A képmutató férfiak és a képmutató nők azt mondják a hívőknek: „Várjatok ránk, hogy a ti fényetekből egy kis fényt vegyünk.” Azt mondják nekik: „Forduljatok hátra és keressetek ott fényt!” Végül egy falat húznak közéjük, melynek van egy kapuja, és belsejében irgalom, kívül pedig büntetés van.
(Hadid, 57/13).
Allah, a Mindenható, ismét így szól:
„Nincs köztetek senki, aki oda ne menne”
(a pokolba)
ne érje őket semmi baj. Ez az Úrnak egy végleges ítélete. Aztán mi megváltjuk azokat, akik hisznek és óvakodnak a gonosztól. A gonosztevőket pedig ott térdre kényszerítve hagyjuk.”
(Mária, 19/71-72).
Egy legenda szerint a paradicsomba jutó hívőknek a pokolba való belépésük a Sirat-hídon való átkelésükből áll. Mindenki erre a hídra fog érkezni, és akik a pokolba jutnak, azok is itt fognak belépni. A hívőknek a poklon át vezető útjuknak a bölcsessége abban rejlik, hogy örömük fokozódjon, hálájuk növekedjen a megmenekülésükért, és a hitetlenek bánata megsokszorozódjon. Mert a hívők, akiket a világban ellenségnek tartottak, megmenekülése, míg ők maguk a pokolba vetődnek, a hitetlenek számára kínra kín lesz.
A mu’taziliták többsége és Kádi Abduldzsebbár al-Hamedáni (megh. 415/1025),
„Átkelni rajta lehetetlen; még ha lehetséges is volna, a hídon való átkelés a hívőknek gyötrelmet és szenvedést okozna.”
így tagadták meg a szirátot.
Néhány tudós, mint például Halimi (megh. 403/1012), azt állította, hogy a hitetlenek a Szirát-híd érintése nélkül egyenesen a Pokolba kerülnek. Ezt az álláspontjukat Abu Szaid el-Hudri által elbeszélt egy hadíszra alapozták. E hadísz szerint a feltámadás napján egy hírnök…
„Minden nép kövesse azt, aminek a világban hódol.”
így kiált. Erre a tiszta és magasztos Istenen kívül mindenki, aki bálványoknak és szobroknak hódolt, egy szálig a pokolba vetik. Amikor már csak azok maradnak, akik egyedül Istennek szolgáltak, és a Könyv népének maradványai, akkor a zsidókat hívják, és nekik…
„Mit imádtatok ti?”
azt fogják mondani. Ők
„Allah fiát, Uzeyrt imádtuk.”
majd azt fogják mondani. Erre én azt fogom nekik mondani,
„Hazudtatok! Allah soha nem nemzett sem feleséget, sem fiút.”
Így mondják. Amikor szomjúságukról panaszkodva vizet kérnek a Mindenható Istentől, akkor a délibábhoz hasonló tűzhöz vezetik őket, és egymást taposva a pokol tüzébe zuhannak. Aztán a keresztényeket hívják majd,
„Ti kihez imádkoztatok?”
majd azt fogják mondani.
„Krisztusnak, Isten fiának hódoltunk.”
majd azt fogják mondani. Nekik is
„Hazudtatok! Allah soha nem nemzett sem feleséget, sem fiút.”
így szóltak. Amikor pedig szomjúságukra panaszkodva vizet kértek Allahtól, azt mondta nekik:
„Nem jössz be a vízbe?”
így lesz megjelölve. A pokol felé fognak gyülekezni, mint délibáb, és egymást eltaposva fognak a pokolba ömleni.”
A hadísz folytatásában az áll, hogy a hátramaradtaknak Allah, a Mindenható, egy számukra ismeretlen alakban fog megjelenni, majd a szigor és a félelem el fog tűnni, és azok, akik őszintén imádkoznak Allahhoz, engedélyt kapnak a leborulásra. A többieknek – ha le akarnak borulni – a fejükre fog esni valami, majd Allah, a Mindenható, egy más, mint az első látott alakban (tulajdonságban) fog megjelenni nekik. Ezután a pokol fölé híd (a Szirát) lesz felállítva, és a közbenjárás engedélyezve lesz.
(Buhari, Muszlim, Tirmizi nyomán, et-Tâc, V, 393-394; a szöveg Muszlim Szahíhjéből lett kivonatolva, lásd Muszlim, Szahíh, Kitabül-Iman, 81/302).
(Sa’deddin Taftâzani, Şerhul-Makasıd, Isztambul 1305, II, 223. o.; Şerhul-Akaid Isztambul 1310; Abdusselâm b. İbrâhim el-Lakkâni, Şerh-u Cevhereti’t-Tevhid, Kairó 1955, 235-236. o.; Fahreddin er-Razi, Mefâtihul-Gayb, Isztambul 1308, Kitab-ü Mecmü’atin mine’t-Tefâsir, el-Matbaatül-Âmire Isztambul 1319).
(Muhiddin BAĞÇECİ)
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
