Kedves testvérünk,
„A fösvények Istene!…”
azt mondani káros, árt a hitnek,
ez egyike azoknak a szavaknak, amelyek a kimondóját a szakadékba viszik.
Időnként hallunk ilyen szavakat olyan emberektől, akik nem mérlegelik a szavaikat, nem gondolják végig, hova vezetnek a mondandójuk, és meggondolatlanul, tudatlanul beszélnek össze-vissza.
A maga módján, állítólag a fukarság mértékét magyarázta annak a személynek, akinek mesélte.
„Nagyon zsugori”, „Senkinek sem ad semmit”, „Fukar, mint a fene.”
és
„Túlságosan zsugori.”
ezt akarja mondani.
Ez a szó annyira helytelen, annyira durva, annyira csúnya és felesleges, hogy ha az ember egy kicsit elgondolkodik, rögtön rájön, mekkora hibát követett el.
Először is, amikor egy jó vagy rossz jelzőt túlzásba viszünk, akkor azt a jelzőt viselő személyre.
„istenség”
Az Istenre való hivatkozás, miközben valójában mást állítunk, egy nagyon veszélyes, a hitnek ellentmondó, a vallásnak ellentétes, és az embert a hitetlenség szélére sodró kifejezési forma.
Egyszer sem, semmilyen módon, senkinek sem.
„istenség, isten volt és Istenhez tartozás”
Nem szabad, nem szabadna, nem szabadna ilyen tévedésbe esni. A Mindenható Isten önmagában szent és tiszta. Az Ő szent neve,
„Isten”
A „lafz-ı celal” kifejezést semmilyen emberrel, semmilyen módon nem szabad használni.
Másrészt, amikor egy zsugori ember zsugoriságának mértékét írjuk le,
Azt állítja, hogy a Mindenható Isten fukar.
Amikor valaki megpróbálja megütni a másikat, véletlenül eltalálja a mellette állót és megöli, ezzel gyilkosságot követ el.
Pedig ahhoz, hogy elkerüljük az ilyen lehetséges hibákat, naponta több száz…
„Szubhanallah”
mondjuk, tucatnyi
„Szubhánake”
imádkozunk érte.
Tehát gyakran.
„Istenem, téged a tökéletlenségtől és hiányosságoktól mentesnek vallom. Te minden hiányosságtól és tökéletlenségtől távol vagy és tiszta vagy.”
mondjuk. Ezekkel a szavakkal áldjuk, szenteljük, magasztaljuk Istent.
Ez a szó
(Szubhanallah)
Ez számunkra egyfajta imádság, de egyben hitünknek, Istenbe vetett hitünknek a tökéletes, hiánytalan kifejezése is, egy módja annak, hogy hitünket szilárdan tartsuk. Önmagunkra, a saját lelkünkre való hitre való ösztönzés. Egyfajta ellenállás, elutasítás a bennünk lévő sátán sugallatai, kételyei és cselszövései ellen.
Tehát egy muszlimnak nemcsak az ilyen veszélyes szavakat kimondania nem szabad, hanem ha még a szívébe is bejutnak, azonnal Allahhoz kell menekülnie, és nem szabad megengednie, hogy ott gyökeret verjenek.
Mert Allahot fösvénységgel vádolni,
– távol legyen tőle –
Istent zsugorisággal vádolni, Istennek…
„zsugori”
Ez egy olyan kijelentés, amit egy muszlimnak szigorúan kerülnie kell, mert ellentétes a hitével.
A Korán, miközben ezt a témát érinti, egy nagyon érdekes dologra hívja fel a figyelmet. Ez az idézet nem egy muszlimtól, hanem egy zsidótól származik, egy zsidóknak tulajdonított idézet.
A zsidó nép, természete, életmódja és szokásai révén, rendkívül fösvény volt, senkinek sem segített, és állandóan a vagyon felhalmozásán gondolkodott, ezért ezeket a tulajdonságait Istenre is kivetítette.
„A zsidók azt mondták: »Isten keze szűkmarkú.« Kötözze meg Isten az ő kezüket, és átkozottak legyenek! Istennek mindkét keze nyitva van; úgy adományoz, ahogy akar.”
(Al-Máida, 5/64)
Ennek a versnek a kinyilatkoztatásának két oka van:
A Mekkából Medinába vándorolt muhadzsírnak, mivel vagyonukat és birtokaikat Mekkában hagyták, az első években szegények és nyomorultak voltak, és hiányt szenvedtek. A Medinában élő zsidók kihasználták ezt a helyzetet, és a szegény muszlimokkal gúnyolódtak,
„Mohammednek az Istene szegény, meg van kötve a keze, azért nem tudja őket a bajból kiszabadítani.”
mondták.
Egy másik elbeszélés szerint a zsidók egykor gazdagságban és bőségben éltek. A nép leggazdagabbjai közé tartoztak. Később azonban Isten elleni lázadásuk miatt szegénységbe és nyomorba süllyedtek. Saját szegénységükért Istent hibáztatták.
Finhász bin Azura
Ezt a mondatot a zsidók egyik vezéralakja mondta.
Ahogy a Korán is utal rá, a zsidó elöljárók,
„Bizony, Allah szegény, mi pedig gazdagok vagyunk.”
(Ál-Imrán, 3/181)
Ezzel egy újabb rágalmat szórtak Istenre.
Isten
„fösvénység”
le,
„szűkmarkúság”
Akik vádaskodnak, azokat a Korán nyelvével átok sújtja. Így már a földi életükben is Isten haragjával szembesülnek, és valamilyen csapás éri őket.
Azonban az Istenben hívő ember tudja, hogy Ő végtelen gazdagsággal és végtelen nagylelkűséggel rendelkezik, minden nevével, tulajdonságával, cselekedetével és tettével. Mert Isten,
A Mindenható Gazdag
azaz végtelen létező és áldás birtokosa. És még…
Cevad-ı Mutlak
Ő a végtelen jóság és nagylelkűség birtokosa. Áldásainak nincsen határa. Ahogy a Korán is mondja, ami a földön és az égen van, mind Allahé, az Ő tulajdona.
Ebből a szempontból.
Egy muszlimnak oda kell figyelnie, mit mond, és nem szabad a hitét kockára tennie.
Amikor Istenről beszél, nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, amely károsíthatja a hitét, és nem szabad bűnbe esnie.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
