Kedves testvérünk,
Ezek a kijelentések kifogásolhatók, ártanak a hitnek.
Ez egyike azoknak a szavaknak, amelyek a kimondóját a szakadékba viszik.
A nép között sok ehhez hasonló mondás kering.
„Megvesztegetés nélkül semmi sem megy.”, „Manapság kamat nélkül nem lehet üzletelni.”, „Ki az, aki nem szed kamatot?”
Az ehhez hasonló kijelentések csak néhány példa ezek közül.
Az ilyen jellegű általánosításoknak semmilyen forrása, alapja vagy értelme nincs.
Elsősorban
hazugság, vesztegetés
és
kamat
az ehhez hasonló viselkedések és szokások, bármennyire is elterjedjenek, bármennyire is megszaporodjanak, semmiképpen sem
a bűnössége és a tiltottsága nem szűnik meg
és nem változik. Mert a bűn bűn, a tiltott pedig tiltott.
Általánosságban elmondható, hogy ha Isten valamit megtilt, az csúnya, tehát tilos és bűnös. Ha pedig valamit megparancsol, az szép, tehát erényes és megengedett.
Tehát a bűn és az erény, a tiltott és a megengedett dolgok Allah tiltásai és parancsai által vannak meghatározva.
Ezért sem ember, sem hatalom nem tudja eltörölni a tiltott dolgok bűnös és tilalmas jellegét.
Ha valaki tudatosan, hazugságként mondja ki a hazugságot, akkor bűnt követ el, és ezzel egyben vallási felelősségét és bűnét is elfogadja. De ha nem ismeri fel a hazugságot hazugságként, nem tesz különbséget az igazság és a hazugság között, és egyenrangúvá teszi őket, akkor egy napon az igazság helyett is hazudni fog, ezt szokássá teszi, és ha már nem tud lemondani róla, akkor igazi hazug lesz.
Idővel már a közvetlenség és az őszinteség is zavarni kezdi.
Mert egy olyan ember számára, aki mindig igazat mond, aki soha nem tér el az igazságtól, akinek az élete egyenes vonalban halad, aki az igazságot élete alapelveként tekinti, a hazugság éppoly csúnya, rossz és bűnös, mint amennyire egy olyan ember számára, aki minden alkalommal hazudik, aki a hazugsághoz folyamodik, aki az életét hazugságra és hazudozásra építi, az igazság és az igazmondás annyira abszurd, helytelen és…
„naivitás”
tekintetében.
A Mindenható Isten szigorúan óva inti a hívőket a hazugságtól és a hazudozástól, és állandóan az igazságra hívja fel őket:
„…Óvakodjatok a hazugságtól.”
(Haddzs, 22/30)
„Ó, ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, és mondjatok igazat!”
(Ha nem hazudsz, hanem az igazat mondod)
Allah rendbe hozza dolgaitokat és megbocsátja bűneiteket…”
(Al-Ahzab, 33/70-71)
A mi Prófétánk (béke legyen vele) is tesz ilyen létfontosságú tanácsokat és azt mondja:
„Az igazságosságot ajánlom nektek. Mert az igazságosság a jósághoz vezet, a jóság pedig a paradicsomba. Aki igazat mond, és az igazságot keresi, az Isten szemében igaznak íratik. Kerüljétek a hazugságot, mert a hazugság a gonoszsághoz vezet, a gonoszság pedig a pokolba. Aki hazudik és a hazugságot követi, az Isten szemében hazugnak íratik.”
(Buhári, Edeb 69)
„Amikor az ember hazudozik és szándékosan hazudik, eljön az a pillanat, amikor a szívében először egy fekete pont jelenik meg. Aztán ez a pont megnő, és a szíve teljesen feketévé válik. Végül Allahnál a hazugok közé lesz sorolva.”
(Muvatta, Kelam 18)
Az igazságosság az iszlám lényegének, alapjának és szellemének a teljessége.
A hazugság pedig Isten hatalmának megcsúfolása. A hitetlenség minden formájában hazugság.
A képmutatás a hazugság egy fajtája.
A hízelgés és a képmutatás aljas hazugság. A viszály és a kétszínűség ártalmas hazugság.
Ezért van az, hogy a hazugság és az igazság között mérhetetlen távolság van, olyan távol vannak egymástól, mint kelet és nyugat, és nem szabad, hogy úgy keveredjenek egymással, mint a tűz és a fény. Mert a hazugság a hitetlenség alapja, a képmutatás és a kétszínűség első jele.
A hazugság az, ami lerombolja a magas erkölcsöt, a hazugság az, ami megmérgezi az iszlám világot. A hazugság az, ami tönkreteszi az emberiséget, a hazugság az, ami erkölcsileg és morálisan visszaveti az embereket.
Bediüzzaman Hazretleri egy kérdés-válasz formájában a következőképpen határozza meg, hogyan kell viszonyulni az igazsághoz és a hazugsághoz:
„Kérdés: Mi az, amire leginkább szükségünk van?
Válasz:
Pontosság.
Kérdés: Még?
Válasz:
Ne hazudj.
Kérdés: Mi történt utána?
Válasz:
A szívélyesség, a hűség, az őszinteség, az állhatatosság, az egység (a szolidaritás) az erények.
Kérdés: Miért?
Válasz:
A káromkodás lényege
(kivonat)
hazugság, a hit lényege pedig az igazság…”
(lásd: Viták)
Tehát a hazugságot egyszerűnek látni, hétköznapi szónak tekinteni, nem ódzkodni a hazugságtól, nem tanúsítani határozott álláspontot a hazugsággal szemben és nem reagálni rá, mind olyan viselkedés, ami nem méltó egy hívőhöz.
Aki a hazudozást szokássá teszi, sőt, aki annyira elvetemült, hogy hazugság nélkül nem tud semmit sem csinálni, az komoly veszteséggel néz szembe, mert hitét és meggyőződését kockáztatja.
Az ember tévedhet, bűnt követhet el, hibázhat, de olyat nem tehet, ami a hitéhez hasonlóan a hazugság révén veszélybe sodorja őt.
Ahogy a mi Prófétánk (béke legyen vele) mondta,
„A hívő ember bármilyen jellemet ölthet magára, de az árulást és a hazugságot soha!”
(Muszand, 5/252)
Ez a tény egy másik hadíszban még szembetűnőbben van megfogalmazva:
Egy nap megkérdezték a Prófétánkat: „Lehet-e a hívő ember gyáva?”
A mi prófétánk válaszolt:
„Lehet.”
Amikor megkérdezték a Prófétát: „Lehet-e a hívő ember fösvény?”, ő így válaszolt:
„Lehet.”
mondta.„Lehet-e a hívő ember hazug?” – kérdésére a Próféta így válaszolt:
„Nem, nem lehet.”
mondta.
(Suyûtî, Tenviru’l-Havalik, 2/154)
A hadísz arra utal, hogy a hit és a hazugság nem férnek meg egymás mellett, ha az egyik jelen van, a másik eltűnik.
Azt a tényt is, hogy a hit és az igazság elválaszthatatlan egységet alkotnak, a mi Urunk (béke legyen vele) egy alkalommal elmagyarázta.
Abdullah bin Süfyan (ra), a Sakafî törzsből, a következőket meséli:
A mi Urunk, Mohamed próféta (béke legyen vele) számára,
„Ó, Allah küldötte, adj nekem egy tanácsot az iszlámról, hogy utána már senkitől se kelljen semmit kérdeznem.”
mondtam.Erre a mi Prófétánk azt mondta:
„Mondd: Hiszek Allahban, és légy egyenes!”
mondta.
(Muszlim, Hit 13)
Ha a nyelv megszokja a hazugságot, és anélkül, hogy bármi rosszat látna benne, hazudni kezd, az a szívet is megrontja, ezáltal a hitet, és végül a paradicsomot is elveszíti. Ahogy a hadíszban is szerepel:
„Az ember hite nem lesz igaz, amíg a szíve nem lesz igaz; a szíve nem lesz igaz, amíg a nyelve nem mond igazat. Az ember nem juthat a paradicsomba, amíg a szomszédja nem érzi magát biztonságban tőle…”
‘
(at-Targíb wa’t-Tarhíb, 3:353)
Mert aki hazugsághoz szokik, az megingatja az emberek bizalmát, becsapja és elárulja őket. Prófétánk is rámutat erre a veszélyes helyzetre:
„Mekkora árulás az, ha hazudsz a muszlim testvérednek, aki bízik benned és igazat mond neked!”
(Abu Dawud, Adab 79)
Ebből a szempontból, bármi áron is, még ha anyagi veszteségeket szenvedünk is, még ha tudjuk is, hogy veszélybe kerülünk, nem szabad hazugságokat a környékünkre engednünk.
Prófétánknak (béke legyen vele) e témában tett figyelmeztetése rendkívül fontos:
„Még ha a veszélyt az igazságban látod is, ne térj el az igazságtól. Mert a megváltás csak abban van.”
(et-Tergib ve’t-Terhib, 3/590)
Ehhez a helyzetet, az időt és a körülményeket felhozva, a gazdasági nehézségekre hivatkozva, a megélhetési gondok mögé bújva.
„a hazugságot ártalmatlannak tartani”
nem szabadna használnunk, semmilyen formában sem illik a nyelvünkhöz.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
