– Kérem, adjon kielégítő válaszokat az állítólagos ellentmondásokat tartalmazó versekre (második rész)?
1) Nahl (16)/101 Állítás:
– Allah, aki mindent előre tud, később egyes verseket másokkal helyettesített; de miért? Miért volt erre szükség, ha ismeri a múltat és a jövőt? És mintha a prófétát is nehéz helyzetbe hozta volna. Vagy talán Mohamed próféta maga is folyamatosan módosítgatta a verseket, hogy a legmegfelelőbb formába hozza őket?
2) Tevbe (9)/30, Şura (42)/10, Fatiha (1)/5 Állítás:
– Szembetűnő, hogy a Korán fent említett versei, melyekről tudjuk, hogy állítólag Isten szájából származnak, nem lehetnek Isten szavai. Továbbá, míg a „mondd” szó sok más versben szerepel, a Húd/2 vers eredeti szövegében ez a szó hiányzik (a Diyanet utólag, zárójelben tette hozzá), ami arra utal, hogy ez a vers sem származhat közvetlenül Istentől.
Kedves testvérünk,
Válasz 1:
„Amikor egy vers helyébe egy másikat hozunk, annak a rendelkezését megváltoztatva – pedig Allah pontosan tudja, mely verseket küldi le – akkor azt mondják: »Te csak hazudozó vagy!« Nem, dehogy! A legtöbbjük nem ismeri az igazságot.”
(An-Nahl, 16/101)
A versben szereplő téma egy neszih-témakör.
– A kérdésben felvetett probléma a szunnita tanítással szemben álló, a mu’tazilita nézetrendszer szerinti bida-típusú értelmezésen alapul.
Szerintük egy dologról hozott ítéletet utólag megváltoztatni csak új információ birtokában lehet. Ezt
„beda”
Azt mondják, hogy Isten számára utólag valamit megtanulni ellentétes az Ő örök tudásának átfogó jellegével, ezért nincs neszih (azaz a korábbi isteni kinyilatkoztatás felülírása).
– Az Ehl-i sünnet tudósai szerint, a neszih
„beda”
Nem. Tehát nem azt jelenti, hogy utólag valami újat tanulunk. Ellenkezőleg, a körülményeknek megfelelően ítéletet hozni, vagy egy ítéletet eltörölni és helyette újat hozni, a bölcsesség követelménye.
Az, hogy egy általános iskolában matematikát tanító tanár ugyanazt a tantárgyat az egyetemen másképp tanítja, nem azt jelzi, hogy a tanár új dolgokat tanult, hanem azt, hogy bölcsen viselkedik, figyelembe véve a hallgatóság helyzetét.
– Ugyanígy, ez a változás és eltörlés kérdése,
Nem Isten tudása szerint, hanem az idő és a helyzet körülményei szerint.
szó van róla.
Például egy ruhaüzem tavasszal és nyáron vékony ruhákat, ősszel és télen pedig vastag téli ruhákat gyárt. És ahogy látható, senki sem áll fel és…
„Hát nem tudták ezek a gyárosok, hogy a nyár után tél jön, hogy először vékony ruhákat csináltak, aztán meg vastag ruhákkal cserélték fel őket?”
nem emel kifogást. Mert mindenki tudja, hogy itt a bölcsesség az,
az emberek igényeinek megfelelő termelés
a lényeg az, hogy megtegyük. Nem pedig az, hogy a textilgyártók új információkhoz jussanak.
– Különböző korokban és korszakokban eltérő saría-törvények létezése,
A különböző kinyilatkoztatások, parancsok és tilalmak is ennek a bölcsességnek a megnyilvánulásai.
– Például:
„Ó, Próféta! Buzdítsd a hívőket a harcra!”
Ha húsz olyan ember akad köztetek, aki tökéletesen türelmes, akkor kétszáz emberen is győzedelmet arattok.
„És ha ti, hívők, százan vagytok, ezer hitetlent győzhettek le; mert ők olyan népség, akik nem értik az igazságot és a következményeket.”
Az Enfal szúrának a 65. verse azt írja elő, hogy egy hívőnek tíz hitetlennel szemben türelmesen ki kell tartania, és nem szabad elmenekülnie a harcból.
– Az ezt követő vers így szól: „De most Allah megkönnyítette a terheteteket, mert látta, hogy gyengék vagytok a harcban.”
Így hát, ha közületek százan türelmesek lesznek, Allah engedelmével kétszáz hitetlen felett győzedelmeskednek.
És ha ti ezeren vagytok, legyőztök kétezret, mert Allah a türelmesekkel van.”
A 66. versben pedig az előző vers rendelkezése hatályon kívül helyezésre került, és egy hívőnek ezentúl tíz helyett
„két ember”
arra hívták fel a figyelmet, hogy nem helyes az, hogy elmenekült előle.
Ennek a rendelkezésnek az értelme nagyon világos.
Mert minden mozgalom, különösen egy olyan mozgalom, mint az iszlám vallás, rendkívül erős lelkesedést vált ki az emberekben, és egy hívő tíz hitetlen ellen is képes harcolni. Ezzel szemben, ahogy telnek az évek, ez a lelkesedés alábbhagy, és az isteni bölcsesség ezt figyelembe véve hozta meg az ítéletét.
Válasz 2:
A vonatkozó versek fordításai:
„A zsidók azt mondták: »Uzeyr Allah fia.« A keresztények pedig azt mondták: »A Messiás Allah fia.« Ezek az ő szájával kitalált szavak, melyek hasonlítanak az előttük lévő hitetlenek szavaira. Allah átkozza meg őket, hogyan is…”
(a helyes úton)
elferdítik őket!”
(Bűnbánat, 9/30)
– Valószínűleg itt.
„Átkozott legyen Isten!”
A mondat nem volt érthető.
Ha az Istennek tulajdonított kijelentések miatt támadtak ilyen kételyek, akkor a Koránban ennek tucatnyi példája van.
„Allah mindenre képes, Allah mindent tud, Allah a legfőbb bíró, Allah a legirgalmasabb…”
például.
Pedig a Koránban gyakran kellene használni az Allah szót, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy az Allah szava. Mert az Allah szó magában foglalja az összes tökéletességi attribútumot. Ez egy legfőbb név és a Szent Lénynek, az Istennek a sajátos neve.
„Isten”
A „lafza-i celal” egy olyan fenséges név, amely mindenhol Isten nagyságát, irgalmát, végtelen tudását, hatalmát és bölcsességét, örökkévalóságát és végtelenségét hirdeti.
A Koránban, amely elejétől a végéig a dicsőség és a szépség attribútumaira hívja fel a figyelmet, említésükkor azonnal bevésődnek az érintett attribútumok a hallgató elméjébe.
„Isten”
A fenséges szóhasználat és a cselekedetek hangsúlyozása a tömörség művészetének csodálatos ragyogásának, a retorika legszebb elemének a megnyilvánulása.
Ezért is használja a Korán ezt a kifejezésmódot oly sok versben.
Vagyis, az ilyen kijelentések alapján azt gondolni, hogy a Korán nem Allah-tól származik, súlyos tudatlanság jele. Hiszen ugyanebben a versben, ahol ez a kijelentés szerepel, egyértelműen a Próféta (béke legyen vele) is megszólítva van. Például:
„
(Ó, Küldöttem!)
Ők
(azok a képmutatók)
ellenség, óvakodjatok tőlük, Allah átkozza meg őket, hogyan is…
(a helyes úton)
elferdítik őket!”
(A képmutatók, 63/4)
a fenti versben
„Óvakodjatok tőlük!”
a fenti kifejezés címzettje
Ez Mohamed próféta (béke legyen vele);
Senki más nem lehet.
„Ami a vitás kérdéseket illeti, az ítélet Allahé. Ő az én Uram, Allah. Én benne bízom, és hozzá fordulok.”
(A tanács, 42/10)
Ebben a versben pedig valószínűleg
„Az én Uram, Allah, bizony ez.”
A kifejezés nem egyértelmű.
Pedig, a Súra szúrából, pontosan három verssel korábban, egyértelműen
„Mi neked ezt az arab nyelvű Koránt kinyilatkoztattuk.”
(A tanács, 42/7)
kifejezésével
Mohamed próféta voltára
hangsúlyozva lett.
Van egy tudományos szabály:
„Ha a két állítás közül az egyik egyértelmű, akkor a nem egyértelmű állítást is ehhez az egyértelműhöz viszonyítva kell értelmezni.”
Ennek megfelelően, két verssel korábban prófétasága hangsúlyozott Hz. Peygamber (asm)’in, két verssel később ezt a prófétaságát megcáfoló kijelentésnek a Koránhoz hasonló egy könyvben lennie nem lehetséges. A hívők és a nem hívők körében egyaránt kivételes és csodálatosnak tartott egy könyvben lehetnek-e ilyen egyszerű ellentmondások?
Valójában, az iszlám tudósok szerint,
„
Az én Uram Allah az, akiben bízom és akihez fordulok.”
a vers elején, a fenti kifejezésnek megfelelően
„Mondd (azaz, szólj):” – ez a megszólítási forma, amellyel Isten Mohamed prófétához (béke legyen vele) szólt.
ez elrendeltetett. Ebben az esetben a vers kezdeti mondata:
„Ó, Küldöttem! Mondd: Bármiben is vitatkoztok, annak ítélete Allahé.”
alakjában van.
(lásd Razi, Ibn Ásúr, a vonatkozó vers magyarázata)
„Csak Téged imádunk, és csak Tőled kérünk segítséget.”
(Fatiha, 1/5)
– Elvileg a Korán összes szúrájának az elején
„Kul = Mondd:”
Van egy parancs. Néhol nyíltan, néhol rejtve. Ez a parancs
„Fatiha”
mivel ez a szúra egyben a Koránnak és egy másik szúrának is a kezdetét jelenti
A „szolga” parancsa
szükségszerűen meg kell lennie, és elengedhetetlen.
–
A Koránban 332 alkalommal használt „Mondd” parancs
említést tenni mindazon helyek bölcsességéről, ahol nyilvánvalóan használták és nem használták
-ahogy Ön is méltányolja majd-
ez nem egy könnyű feladat. Azonban a Koránban…
„Mondd azt:”
jelentése
„Szolga”
szó
A túlzott használatnak az alábbiakban felsoroltakhoz hasonló okai lehetnek:
1)
A versekben szereplő
„Szó”
A (Kavil) kifejezés azt jelenti, hogy a Korán szövege Allah kinyilatkoztatása, más szóval
„A követ szava, az őt küldő szava.”
ez azt a tényt fejezi ki, hogy a követnek a közlésen kívül semmilyen más beavatkozása nem volt.
(vö. Yazır, Hak Dini, VIII/324)
A mi török nyelvünkben
„A követnek nem eshet bántódása.”
Ez a mondás is ennek az igazságnak a kifejezése.
2)
„Szolga”
A szó használata azt mutatja, hogy a Korán mind szövegét, mind jelentését tekintve Isten szava.
3)
A Koránban a Próféta (béke legyen vele) megszólítása:
„Mondd azt:”
jelentése
„Szolga”
A szó több mint háromszázszori előfordulása azt jelzi, hogy a Koránban szereplő ezen kijelentések egy külső parancs jelenlétét mutatják.
A követek azonban másképp fejezik ki a küldőik szavait. Például az egyik a másiknak…
„Menj oda ahhoz az emberhez és mondd neki: Allah egyetlen.”
Ha valaki azt mondja, hogy „küldött vagyok”, akkor az illető valószínűleg nem fogja ugyanazt a mondatot ismételgetni, ahová megérkezik. Ellenkezőleg, ha a küldő fél is be van vonva az ügybe,
„Aki engem küldött, azt kérte tőlem, hogy mondjam el nektek, hogy Allah egyetlen.”
mondja.
Most pedig vegyük figyelembe ezt a kis példát, és figyeljünk a Korán stílusára!
„Mondd: Allah egyedül van.”, „Mondd: ha nem imádkoznátok, mi lenne a ti jelentőségetek?”
(Furkán, 25/77)
,
Mondd: Én magamnak sem tudok sem ártani, sem használni, csak azt, amit Allah akar.
(Jónás, 10/49)
4)
A Koránnak négy fő célja van.
A tauhíd (az Isten egysége), a prófétaság, a feltámadásba vetett hit, az igazságosság és az imádat.
„Szolga”
a szó, amely mindig e négy célkitűzés élén áll
egységesség
és
próféciát
felhívja a figyelmet. Ugyanis,
„Kul = Mondd ki…”
A parancsnak van egy szóvivője, aki Allah; és van egy címzettje, aki Mohamed próféta (béke legyen vele).
5) „Kul = Mondd ki”
A parancsának a legfontosabb bölcsessége, hogy inkább elrendelt/hallgatólagos formában létezik, ami a Koránnak a retorika utáni legnagyobb csodálatos aspektusa.
„îcaz”
mert minden érintett vers elején
„Szolga”
A szó ismételgetése nemcsak unalmas, hanem a kifejezésmódot is elnyújtja, ami szintén fárasztó.
6)
Egy másik bölcsesség pedig arra utal, hogy a Korán mind szavai, mind jelentése szempontjából Isten könyve. Mintha láthatóan…
„Kul = Mondd ki”
Az parancs említésének hiánya azt jelenti, hogy a Könyv birtokosa, Allah és a Könyv címzettje, Mohamed próféta (béke legyen vele) üzenetei azonosak; azaz Mohamed próféta (béke legyen vele) csupán egy küldött, és a Korán szövegében semmilyen befolyása nem volt, ezért nyíltan…
Még azt sem kell mondani, hogy „szolga”.
ez egy jel.
„Elif Lâm Râ. Ez a Korán; versei, ítéletei és bölcsességei.”
(ami található és mindenek felett áll)
a mindentudó Allah által megerősítve
(teljes, ép és érthető)
Ez egy olyan könyv, amely részletesen elmagyarázza, hogy ne imádkozzatok senki máshoz, csak Allahhoz. (Mondd:) „Én bizony egy figyelmeztető és örömhírt hozó vagyok, akit Ő küldött nektek.”
(Húd, 11/1-2)
E két versszak közül az elsőben,
A Korán Isten könyve.
nyomatékosan hangsúlyozva lett. Majd pedig az eltávolításának okaként is.
Az Istennek való szolgálatnak lenni.
meg van jelölve.
„Hogy Allahnak szolgáljatok…”
a mondat helyett,
„Ne imádjatok senkit Allahon kívül!”
A forma megválasztása annak köszönhető, hogy a címzettek pogányok voltak és bálványokat imádtak.
Az előző magyarázatok itt is érvényesek.
Tehát a versekben nincs semmilyen ellentmondás.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
