– Van egy olyan hadísz, hogy senki sem kerülhet a paradicsomba az imádságai miatt?
– Akkor ez azt jelenti, hogy senki sem kerülhet a pokolba olyan vallási cselekmények miatt, amiket nem végzett el, nem igaz?
– És ha a hadísz szerint, ha nem végzünk vallási szertartásokat, akkor sem jutunk a pokolba, akkor miért végezzük a vallási szertartásokat, ha nem jutunk a paradicsomba?
– És a Koránban azt mondják, hogy imádkozzatok, hogy a paradicsomba jussatok, mert a Koránban az imádatért cserébe a paradicsom van megígérve, de a hadíszban azt mondják, hogy senki sem jut a paradicsomba az imádatáért cserébe?
BAKARA 82: Akik hisznek és jót cselekszenek, azok a Paradicsom lakói lesznek. Ott örökké fognak lakni.
ÁBRAHÁM 23: Akik hisznek és jót cselekszenek, azokat Uruk engedelmével a paradicsomba vezetik, ahol örökké fognak lakni, és folyók folynak alatta. Ottani üdvözlésük: „béke”.
HADÍSZ: „Senki sem juthat be a Paradicsomba a saját cselekedetei által.”
– Komoly ellentmondás van a Korán és a hadísz között?
– Tehát, ha senki sem juthat a mennybe a vallásos cselekedetei révén, akkor senki sem kerülhet a pokolba a vallásos cselekedeteinek hiánya miatt sem?
– És bár a Koránban rengeteg olyan vers van, ami azt mondja, hogy imádkozzatok, hogy a paradicsomba jussatok, a hadíszban azt mondják, hogy senki sem jut a paradicsomba az imáiért, ez egy hatalmas ellentmondás, nem?
Kedves testvérünk,
a)
A Koránban említett versekben
„tergib”
van egy stílusa. Tehát
embereket arra ösztönözni és bátorítani, hogy jó dolgokat tegyenek
A Paradicsom nekik, a jó cselekedeteik jutalmaként van megígérve. Az is tetszik az embereknek, hogy a tetteikért cserébe a Paradicsomot érdemlik ki. Mert az emberek örülnek a saját sikereiknek. A Korán stílusa az embereket méltósággal ruházza fel.
b)
A hadíszban szereplő kijelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy az embereket meg kell szabadítani a gőgtől, Isten irgalma végtelen, és minden jó cselekedet nem lesz elegendő ahhoz, hogy Isten földi áldásainak valódi elszámolásában a hálát helyettesítse.
c)
Mindennek van egy igazi oka/okozata és egy metaforikus oka vagy bölcsessége. Bármely témában hozott ítéletek alapja az igazi okok. A metaforikus okok vagy bölcsességek nem lehetnek egy ítéletet meghatározó valódi okai.
Hallgassuk meg, mit mond erről Bediüzzaman Hazretleri:
„Egy ítéletnek más a bölcsessége, és más az oka.”
A bölcsesség és a célszerűség a választás oka, nem a kötelezettségé, a létezésé. Az ok pedig a létezés alapja. Például: utazáskor a ima lerövidíthető, két rekatra csökkenthető. Ennek a vallási engedélynek az oka az utazás, a bölcsessége pedig a nehézség. Ha van utazás, de nincs nehézség, akkor is lerövidíthető az ima, mert az ok megvan. De ha nincs utazás, még ha van is sok nehézség, az nem lehet oka az ima lerövidítésének.”
(lásd: Szavak, Huszonhetedik Szó, 482. oldal)
A vizsgák világában a paradicsom elnyerése két okra vezethető vissza, az egyik valós, a másik átvitt értelemben.
Az igazi ok Allah kegyelme. A metaforikus ok pedig a hit és a jócselekedetek.
A vizsgák alapos átvizsgálás után kerülnek elbírálásra, a siker vagy kudarc csak utána derül ki. Minden jó cselekedet, minden áldozat Isten áldásaiért való hálaadás. Alapos vizsgálat után senki sem érdemli ki igazán a paradicsomot. Mert az egész világ sem ér annyit, mint az ember egyetlen szeme. Az egész világot odaadnák, de az ember nem adná oda a szívét.
Íme, a hadíszban az ember paradicsomba jutásának igazi oka van megjelölve, és a Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„Ha Isten irgalma nem ölelne át, én sem juthatnék be a Paradicsomba a cselekedeteim által.”
így szólt.
A hadíszban
Egyrészt egy tény lett kijelentve, másrészt rá lett mutatva az igazi okra, harmadrészt pedig Isten végtelen irgalmára lett felhívva a figyelem, hogy a teremtmények ne hanyagolják el a szeretetet és a tiszteletet iránta, és ne feledkezzenek meg Isten kegyelméről és nagylelkűségéről a jó cselekedeteikért, és ne váljanak elkényeztetetté, mint Kárun.
A versekben pedig,
A jók és a rosszak megkülönböztetéséhez, a paradicsomba és a pokolba jutók elkülönítéséhez szükséges mértékként a metaforikus oknak/bölcsességnek van itt helye.
d)
Isten
Rahman
és
Méh
Ezért sok bűnösnek megbocsátja a vétkeit, és a pokolból kimentve a paradicsomba helyezi őket. Így mutatja meg végtelen irgalmát. De Allah egyben az abszolút igazságosság birtokosa is. Ahogy irgalmát a paradicsommal mutatja meg, úgy igazságosságát a pokollal.
A büntetés és a jutalom helye a túlvilág. Ott két lakhely van: a paradicsom és a pokol… Allah az embereket vagy végtelen irgalmával, vagy tetteiknek megfelelően ítéli meg, végeredményben ezek az emberek, akár megérdemlik, akár nem, a paradicsomba jutnak.
Ha senki sem jutna a paradicsomba, akkor a kérdésben szereplő
„Akkor a bűnözők sem jutnak a pokolba.”
felvethető lett volna egy ilyen képzeletbeli feltevés. De a mi esetünkben
„Akár kegyelemből, akár cselekedetekből”, vannak, akik a paradicsomba jutnak.
Tehát lesznek, akik a pokolba jutnak. Az a különbség, hogy,
-a kérdésben felvetett gondolat szerint
– Sokan vannak, akik Isten kegyelméből a paradicsomba jutnak, pedig nem érdemelték meg, de
Senki sem kerülhet a pokolba anélkül, hogy megérdemelné.
Hiszen, ha valaki, aki nem érdemli meg, a paradicsomba jut, az egy kegy, egy jótétemény, egy irgalom. De ha valaki, aki nem érdemli meg, a pokolba kerül, az igazságtalanság, zsarnokság. De azokat, akik megérdemlik, a pokolba küldeni pedig igazság.
A kegyelem is szép, az igazság is szép.
Az ellenkezője pedig csúnyaság. Allah végtelenül mentes a csúnya dolgok cselekvésétől.
Végül érdemes odafigyelni ezekre a fénylő kifejezésekre is:
„Például: A hitetlenség egy gonoszság, egy rombolás, egy elutasítás.”
De ez az egyetlen bűn magában foglalja az egész univerzum meggyalázását, az isteni nevek elértéktelenítését és az egész emberiség megalázását. Mert ezeknek a létezőknek magasztos helyük és fontos feladatuk van. Hiszen ők az isteni levelek, a szubháni tükrök és az isteni megbízottak. A hitetlenség pedig lealacsonyítja őket a tükrözés, a feladatvégzés és a jelentőségteljesség helyzetéből, a hiábavalóság és a véletlen játékszerévé teszi őket, és a pusztulás és a szétválás rombolásával gyorsan elromló és változó, múlandó anyagokká, jelentéktelenség, értéktelenség és semmiség szintre süllyeszti őket… és tagadja és elértékteleníti az isteni neveket, amelyeknek a mintázatai, ragyogásai és szépségei az egész univerzumban és a létezők tükreiben láthatók…
„Íme, te, óh, hálátlan ember!
Nézd Istennek a kegyelmét és nagylelkűségét! A rossz cselekedetet egynek írja, a jót pedig egynek írja, vagy egyáltalán nem írja, pedig az igazság az lenne; mégis egy rossz cselekedetet egynek ír, egy jót pedig tíznek, néha hetvennek, néha hétszáznak, néha hétezernek. És értsd meg ebből a finomságból, hogy;
A rettenetes pokolba jutás a cselekedetek büntetése, maga az igazság. A paradicsomba jutás viszont tiszta kegyelem.
”
(lásd: Szavak, Huszonharmadik Szó, 320-321. o.)
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
