1. Azt, hogy Hz. Aişe anyánk Hz. Zeynep anyánkat a mézes szirupos incidensben irigységből megcsalta, nem hazugságnak kell-e tekintenünk? Ebből nem következik-e az, hogy nekünk is jogunk van ilyen cselszövésekhez?
2. Ha a Próféta Úrnak nem tetsző helyzetben egy hónapig nem beszélt a feleségeivel, akkor nekem nem jár-e a hallgatás joga egy olyan ügyben, amiben igazam van (ha a másik fél nem fogadja el)?
Kedves testvérünk,
Válasz 1:
Először is, jegyezzük meg, hogy a kérdésben csak egyetlen, és az is bizonyosnak tűnő állítás szerepel.
„mézes szirup”
nem helyénvaló, hogy azzal kapcsolatban mutassák be.
Valójában Taberi ebben a témában a következő eseményt tartja a legfontosabbnak:
„A Próféta (béke legyen vele) Áisa napján, Hafsa házában volt Máriával, Hafsa ezt látta, és hogy megnyugtassa őt, megesküdött, hogy ezután nem lesz együtt Máriával.”
egy esetről/eseményről van szó.
(lásd Taberi, a Tahrim 1. versének magyarázata)
Taberi
A második helyen azokat a beszámolókat említette, amelyek szerint az eset egy mézes sziruppal kapcsolatos. Azonban nem hagyta figyelmen kívül azt a véleményét sem, hogy nem lenne helyes egyértelműen meghatározni az esetet, amely a Koránban nincs egyértelműen leírva.
(lásd Taberi, ay)
Elégedett
az első helyet
„Szűz Mária”
amely egy ehhez kapcsolódó anekdotát tartalmaz, és ugyanazt a témát dolgozza fel.
A Keşşaf tefsirjére
hivatkozott rá.
(lásd a vonatkozó vers magyarázatát)
Razi, aki a második helyen említi azt a hagyományt, amely szerint az eset Hz. Zeyneb házában elfogyasztott mézes sziruppal kapcsolatos, ezt elmesélve azt is mondja, hogy
„Ruviye = a hagyomány szerint”
egy gyengítő (lekicsinylő) szóalakot használt.
(lásd Razi, ay)
Maverdi és Kurtubi
együtt más eseményekkel
„Mézes szirup”
Megemlítették az ehhez kapcsolódó esetet is. Azonban rámutattak arra, hogy léteznek eltérő elbeszélések arról, hogy ez az esemény a mi „Hafsa, Sevde, Ümmü Seleme” anyáink közül melyikének házában történt.
(lásd Maverdi, a vonatkozó vers magyarázata)
Ami a lényegi kérdést illeti:
A tudósok szerint, ahogy azt Hz. Aise elmondta:
„ez a csel / trükk”
nem egyértelmű hazugság;
Ez a megengedett gúnyolódás egyik fajtája.
Mert a Prófétánknak (béke legyen vele) kérdés formájában adták át az ügyet.
Meg ettél magafirokat?
(Ettetek-e meğafir-t?)
mondták. Ez a kijelentés, amely látszólag egy feljelentés, valójában egy kérdés. Amikor a Próféta (béke legyen vele) erre válaszolt,
„Nem”
(Nem!)
Ez a kijelentése ezt bizonyítja.
Aisha asszony
„biztosan van valami trükk a dologban”
Az „meg fogjuk tenni” kijelentése is erre a gúnyos megjegyzésre utal. Ugyanis, ha ez egyértelmű hazugság lett volna, akkor neki…
„csalás / ármány”
nem mondták volna.
(lásd: Ibn Hadszer, Fethu’l-Bari, 12/344).
Válasz 2:
A mi prófétánknak (béke legyen vele) egy hónapra elvonulása,
„Ami pedig azokat a nőket illeti, akiknek a makacsságától és engedetlenségétől tartotok; először is adjatok nekik tanácsot, ha nem térnek észhez, hagyjátok őket magukra az ágyban…”
(Nisa, 4/34)
ez a cselekedet a fenti versben foglalt rendelkezésnek megfelelő eljárás.
Az ilyen jellegű elköltözés, különválás, meghasonlás a családi problémák megoldásához való hozzájárulást célozza.
A családtagokon kívüli emberekkel kapcsolatos rendelkezéseket a következő versekben és hadíszokban találhatjuk meg:
„A hívők csupán testvérek. Ezért békítsétek ki testvéreiteket.”
!”
(Hucurat, 49/10)
A versben arra utalnak, hogy a muszlimok közötti kapcsolatnak a békén kell alapulnia.
A muszlimok között kisebb-nagyobb események válthatnak ki olyan helyzeteket, amelyekben a köszönés, a barátság megszakítása, a szótlanság válik szükségessé. Ezt bizonyos értelemben normálisnak kell tekinteni.
„Ne szakítsátok meg egymással a kapcsolatot, ne fordítsátok el egymástól a hátatokat, ne tápláljatok gyűlöletet és irigységet egymás iránt. Ó, Allah szolgái, legyetek testvérek! Egy muszlimnak nem szabad három napnál tovább haragban lennie a vallástestvérével.”
(Buhari, Edeb 57, 58, 62; Muszlim, Birr 23, 24)
„Egy muszlimnak nem szabad három napnál és három éjnél tovább haragban maradnia a vallástársával.”
(Buhári, Edeb 62; Muszlim, Birr 23)
Haragudni,
Ez egy rendkívül negatív viselkedés, amely fenntartja a gyűlöletet, a haragot, az irigységet és az ellenségeskedést.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
