– Azt tanácsolták, hogy menjek pszichiáterhez, hogy megszabaduljak a kényszergondolatoktól; muszáj mennem?
Kedves testvérünk,
Aki kényszerbetegségben szenved, annak javasolható, hogy keressen fel egy szakértő és vallásos pszichológust. Ez persze csak egy javaslat.
Nézzünk csak körül; a hegyek, a kövek, a növények, az állatok, a Hold, a Nap és a csillagok sorban végigvonulnak képzeletünkben. Mindezek anyagi létezők, de mennyire különböznek egymástól!
Gondoljunk csak a láthatatlan dolgokra, a sugárzások világára, a gravitációra, a Nap vonzására. Ezek is mind-mind nagyon különböző dolgok.
És folytassuk gondolatmenetünket:
Ahogy a tűz különbözik a földtől, úgy kell a sátánnak is különböznie Ádám fiától. Ahogy a sötétség távol van a fénytől, úgy kell a dzsinneknek is különbözniük az angyaloktól.
Kétféle létező van, amely isteni próbatételnek van alávetve:
Ember és dzsinn.
Mindkettőnek vannak hívői és nem hívői. Mindkettőben vannak jó és rossz egyének. Mindkét nemnek vannak vezetői és rombolói.
Íme a dzsinnfaj leggonoszabb egyede, aki fellázadt Allah ellen:
Ördög.
Az emberi test a földből teremtetett, és a lélek e házba vendégként érkezett. A dzsinnek pedig közvetlenül a tűzből teremtettek. A sátán első és legnagyobb bukása éppen ebből a teremtésbeli különbségből eredt: azt állította, hogy a tűzből való teremtése miatt az embernél felsőbbrendű, és nem hajolt meg Ádám (béke legyen vele) előtt, ezért elűzetett a paradicsomból és elátkozott lett.
Ördög
Mivel dzsinnfajzatú, élettartama is normálisan meghaladja az emberi élettartamot. Ennek ellenére, ez a lázadó dzsinn, saját kérésére és valójában büntetésként, hosszú élettartamot kapott, és megengedetett neki, hogy az emberekre a végső napig rontást hozzon.
Isten, a Sátán közreműködése nélkül is, csupán az emberi vágyakkal és a világi dolgokkal próbára tehette volna az embereket, és végül azokat, akik megérdemlik, a boldogságba juttathatta volna, vagy pedig a büntetésbe taszíthatta volna. A Sátán bevonása ebbe a folyamatba valójában egy hatalmas büntetés számára, hiszen minél több embert csábított rossz útra, annál több bűn terhelődik rá, és büntetése elképzelhetetlen mértékben növekszik.
A Mindenható
neve a legmagasabb fokú kitüntetésre méltóvá tétetett.
„Ahogy az emberekben a gonosz szerepét betöltő, testtel rendelkező gonosz szellemek létezése bizonyított, úgy a dzsinnek között is léteznek testetlen gonosz szellemek, ez is bizonyos.”
(Lem’alar, 82. oldal)
Látja, valaki megpróbál hamis elképzeléseket ültetni a másik ember fejébe. Beszélgetés közben nem a másik karjára, lábára, hanem a szemébe néz. A szemén keresztül próbál a lélekbe hatolni, valamit sugallni neki. Ha képzeletben eltávolítaná e két ember testét, két külön lélek maradna. És az egyik meg akarja téveszteni a másikat.
Így hát nem meglepő, hogy az ördög azon munkálkodik, hogy az emberi lelket eltérítse és letérítse a helyes útról.
Látjuk, hogy egyesek tagadják a sátán létezését. A Nur-i Risale szerzőjének szavaival élve, ez „a sátán legnagyobb csele”. Ennek a tagadásnak az egyetlen alapja az, hogy a sátán nem látható.
Most pedig kérdezzük meg az illetőt:
Mivel tagadod te az ördögöt?
Tehát a te kezeid, a te füleid, a te tested, a te lábaid nem fogadják el a sátán létezését?
Ezt a kérdésünket majd abszurdnak fogják tartani, és
„egyetleneggyel sem”
majd hozzáfűzi: Nem tudom felfogni a létezését. Tehát az az ember, aki nem fogadja el a sátán létezését, az az ember, akinek az elméje nem képes felfogni azt. Egy láthatatlan dolog tagad egy másik láthatatlan dolgot; a bizonyíték pedig az, hogy „nem látható”.
Az elme szavakkal gondolkodik, de a szív minden cselekedete szótlan. Az ember nem „szavakkal” szereti a virágot vagy a kellemes illatot. Ezt szótlanul teszi. De ha ezt a szeretetét ki akarja fejezni, másoknak át akarja adni, akkor a szavaknak van szerepe.
Íme, a szavak nélkül szerető, félő és hívő emberi szívbe a sátán behatol, szavak nélkül beszél vele, suttogásszerűen sugallatokat ad neki. Íme, a sátán e suttogásai…
„kísértés”
úgy mondják.
Már szóba került a suttogás, és szeretnék megemlíteni néhány taktikát, amellyel az ördög az emberiséget befolyásolja:
Az ördög elsődleges célja az ember hitetlenségbe taszítása. Ha ez nem sikerül, visszavonul és igyekszik megakadályozni az imádatát. Minden erejével azon van, hogy az embert eltávolítsa ettől a nemes feladattól. Rossz dolgokat suttog a szívébe. És az ember azt hiszi, hogy ezek a saját szívéből jönnek, és emiatt nyugtalankodik.
Ezúttal az ördög egy új trükköt mutat be:
„Ilyen zavaros szívvel nem lehet Allah elé állni!”
Azt mondják: Ha a szolga elhiszi ezt a csapdát, akkor a sátán győzött. Pedig mindenki belátja, hogy aki az imában nem találja meg a békét, az nem fogja megtalálni az ima elhagyásával sem. Aki elhagyja az imádatot és az engedelmességet, és a bűn és a lázadás útjára lép, az egyre távolabb kerül az isteni kegyelemtől. Az egyetlen kiút az imádat folytatása.
Egy beszélgetés során egy olyan fiatalnak öntöttük ki a szívünket, aki a sátán ezen ármányának áldozata lett.
„Amikor imádkozni kezdek, rossz dolgok jutnak eszembe, de amint befejezem az imát, elmúlnak.”
mondta, és valamilyen megoldást keresett. Először a Nur-művek szerzőjének ezt a csodálatos receptjét ajánlottam neki:
„Azok a csúnya szavak nem a te szívéből jönnek. Mert a te szíved megindult és megrendült tőle.”
(Idézetek, 275. o.)
Aztán így folytattam a beszédemet:
Ha látnál valakit, aki pofon vágja magát és sír, nem kérdeznéd-e meg, hogy ha ő maga pofon vágja magát, akkor miért sír? Vagy talán van egy láthatatlan kéz, ami az öklét ellene fordítja? A te helyzeted is olyan, mint az övé.
A Mester receptje szerint, ha sírsz, az azt mutatja, hogy azok a szavak nem a te szívedből jönnek. Ha elhagyod az imát és mondjuk, kaszinóba mész, látni fogod, hogy azok a rossz szavak elhallgatnak. Tehát, aki azokat a szavakat mondja, az az imának ellensége, a szerencsejátéknak pedig barátja. És miért is adna a sátán sugallatokat valakinek, aki szerencsejátékot játszik?!… Ha adna, akkor az illetőnek eszébe juthatna, hogy a szerencsejáték tilos, ez pedig nem a sátánnak kedvez. A sátán számára a legkézenfekvőbb út az, ha hagyja őt békén.
Aztán felolvastam neki a Nur-gyűjteményből a következő bekezdést:
„Hiszen az efféle kísértéseknek semmi közük sincs sem az isteni igazságokhoz, sem a te szívedhez. Igen, ha egy mocskos hely lyukain át nézünk az ég napjára és csillagaira, a paradicsom rózsáira és virágaira, akkor a lyukakban lévő mocsok sem a nézőre, sem a nézettre nem ragad át. És nem okoz semmilyen rossz hatást.”
(Mesnevî-i Nuriye, 96. oldal)
Ismét feltettem egy ilyen embernek a következő kérdést:
Tanultál-e katekizmust?
„Igen” – válaszolta.
A második kérdésem a következő volt:
A vallási útmutatókban a „vesvese” (kényszerképzetek) is szerepelnek-e a namazot (imát) érvénytelenítő dolgok között?
A kérdésemre meglepettséggel vegyes mosollyal válaszolt.
„Akkor hát,”
mondtam,
„Folytasd az imádkozást.”
Bármi is jusson eszedbe imádkozás közben,
„Gyertek imádkozni, gyertek a megváltáshoz!”
Amikor meghallod a szavait, azzal a tudattal kell a imára sietned, hogy az Úr hív téged az Ő jelenlétébe. Ekkor rossz gondolatok juthatnak eszedbe. De bármi is járjon a fejedben, azzal, hogy elmész imádkozni, engedelmeskedsz a parancsnak. Ha nem imádkozol azzal az ürüggyel, hogy rossz gondolatok járnak a fejedben, akkor fellázadsz a parancs ellen, és egy ilyen kifogás nem ment fel a bűn alól. A lényeg az, hogy betartsd a parancsot és siess az imára. Az, hogy a szívünk ideális nyugalmat találjon az ima közben, egy külön kérdés. Ebben a témában a Nur Külliyat-ból egy helyzetértékelés és vigasztaló mondat:
„Ebben az időben, amikor a pusztítás és a negatív áramlatok elszabadultak, a takva (istenfélelem) a legnagyobb alap a pusztítással szemben.”
Aki a kötelességeit teljesíti és nem követ el súlyos bűnöket, az megmenekül.
Ilyen hatalmas bűnök közepette kevés az, aki az erényes cselekedetekben őszintén sikeres. És egy kevés erényes cselekedet is sokat ér ebben a nehéz helyzetben.
(Kastamonu Lahikası, 148. oldal)
„Ebben az időben”
a kifejezés ugyanabban a levélben a következőképpen van magyarázva:
„Mivel a jelenlegi társadalmi életmódban percenként száz bűn leselkedik az emberre, a takva és a bűnöktől való tartózkodás szándéka révén bizonyosan száz jócselekedet elvégzésének az érdemét szerzi.”
Ha ezt a két megállapítást együttesen vesszük figyelembe, képzeletünkben egy csatatér jelenik meg. Mindenfelől golyók záporoznak, és mi ebben a szörnyű helyzetben békét keresünk. Nyilvánvaló, hogy ez nem fog sikerülni. De attól, hogy nem találunk békét, még nem fogunk az ellenség soraiba állni.
Íme, a bűnök, mint a golyók, mint a nyilak.
A mai kor társadalmi élete olyan, mint egy csatatér. Egy ember, akit minden oldalról százszámra támadnak, nehezen tud őszinte, békés imádságot végezni. De éppen ebben a nehézségben rejlik egy különleges érték. Nyilvánvaló, hogy egy háborúban, a fronton végzett őrség nem egyenlő egy békés időszakban, a piacon végzett őrséggel.
„Még egy kis jócselekedet is ebben a nehéz helyzetben sokat ér.”
Ez a mondat ebben a helyzetben egyszerre vigasztal és ad reményt.
Ugyanebben a levélben egy másik jó hír is olvasható:
Mivel egy bűn elhagyása kötelező, egy ilyen romlott környezetben száz bűn elhagyásával száz kötelező cselekedet végrehajtásának örömhíre…
Néhány évszázaddal ezelőtt, akik még a bűnöknek a töredékét sem követték el, nem tudták elvégezni ezeket a kötelezettségeket, ehelyett a jócselekedetek terén haladtak, ezen az úton jártak, és növelték a szunnájukat. Most pedig a jócselekedetek végzése nehezebbé vált.
„Aki elvégzi a kötelező imáit, a nagy bűnöket pedig
(nagy bűnök)
Aki nem dolgozik, nem is eszik.”
Az ítélet nemcsak örömhír, hanem a mi korunk borzalmainak kifejeződése, egyben jele is.
Ahelyett, hogy az évszázadot ítélgetnénk, foglalkozzunk önmagunkkal és próbáljuk megakadályozni, hogy a sátánnak engedjünk. Minél többen leszünk sikeresek ebben, annál inkább kénytelen lesz az évszázad is ehhez a boldog embercsoporthoz igazodni.
További információért kattintson ide:
– Mi az a kényszerképzet? Tudna erről és az okairól bővebb felvilágosítást adni?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
