Az iszlám történelem során sok rendkívül gazdag ember élt, akik persze tudtak is hálát adni. Lehet-e egy muszlimnak az a célja, hogy: NAGYON GAZDAG LEGYEK? Tehát mi a vallásunk álláspontja a gazdagság iránti vágyról?
Kedves testvérünk,
Az iszlám szolgálatában való gazdagságra vágyhatunk. Ám nem szabad a vágyaink csapdájába esni és kapzsiságot mutatni. Egyetlen falatnyi haram ételért is gazdagodni akarni a legnagyobb szegénység.
A gazdagság bizonyos vallási kötelezettségeket von maga után; mint például a zakát, a hadzs, az áldozati állat, a szadaka, a jótékonyság. Bár a gazdagság önmagában, ha halal úton szerzett, nem elítélendő, mégis elítélendő az, ha nem teljesítik vele szemben a kötelezettségeket, és nem segítik vele az embereket.
Másfelől az iszlám nem csupán a világi javakra épülő, múlandó és elpusztuló anyagi gazdagságot, hanem ennél sokkal inkább a szív és a viselkedés gazdagságát (takva és szép erkölcs) ajánlja. Allah, a Mindenható, aki az embereket különböző képességekkel és adottságokkal teremtette, és nekik különböző áldásokat adott, azt javasolta, hogy a vagyon ne csupán a gazdagok körében keringjen, hanem elterjedjen a társadalom minden rétegében (al-Hasr, 59/7), és ennek érdekében a gazdagoknak a zekátot, a szadakát és más segélyeket írta elő. Ezek az intézkedések csökkentik a gazdagok és a szegények közötti anyagi és erkölcsi különbségeket, elősegítik az egymás segítését és az emberek közeledését, és ezáltal egy szilárd társadalmi struktúra kialakulását.
Bár a gazdagok is kötelesek vallási kötelezettségeiket teljesíteni, nem költhetik vagyonukat luxusra és pazarlásra, másokat irigységre késztetve. A szerzéshez hasonlóan a költésben is a jogszerűség határain belül kell maradni. Mivel minden áldásért a maga nemében kell hálát adni, a gazdagságért való hála a rászorulók megsegítésével teljesül. Másrészt a vagyon és a pénz felhalmozása, azaz a gazdaságba való bevonásának, termelésnek, kereskedelemnek, költésnek stb. megakadályozása sem helyes vallási szempontból. Allah szereti azokat a szolgáit, akik dolgoznak, keresnek és jövedelmüket hasznos és jótékony célokra költik. A gazdagságnak mind új munkahelyek teremtésével, befektetések révén, mind pedig a szociális boldogság és jólét növelésével, adakozás révén kell szolgálnia, ezáltal a hálaadásnak eleget téve.
(Ş. İslam Ans., Gazdagság szócikk)
Allah, a Mindenható, a Koránban hangsúlyozta a földi élet mulandóságát és értéktelenségét, hogy az emberek ne feledkezzenek meg a túlvilágról a földi élet csábításainak engedve, és elmagyarázta, hogy a túlvilági élet az, amit érdemes választani:
„A földi élet csupán szórakozás és játék. A túlvilági élet az igazi élet. Ha tudnák (a túlvilágot választanák).”
(Al-Ankabút, 29/64).
A Korán felsorolja azokat az áldásokat, amelyekre az ember vágyik, és elmagyarázza, hogy ezek nem a végső cél a túlvilági élet szempontjából:
„Az embereknek tetszetősnek mutatkozott a nők, fiak, arany és ezüst kincsek, nemes lovak, jószágok és termények iránti vágy. Ezek a földi életben élvezhető dolgok. Az igazi otthon pedig Allahnál van.”
(Áli Imrán, 3/14).
Ezek a versek az örök és állandó túlvilági javakhoz való ösztönzés szempontjából a földi javak viszonylagos értéktelenségét hangsúlyozzák. Ezáltal az ember lelki erényekre való ösztönzése tompítja a földi javak iránti vágyait. Valóban, a Próféta (béke legyen vele) a túlvilági élet központi jellegét, alapvető célját és feladatát, valamint a földi életnek a túlvilági élethez való igazításának szükségességét a következőképpen magyarázza:
„Istenem, az igazi élet csak a túlvilági élet.”
(Buhári, Rikák, 1; Dzsihád, 33, 110; Muszlim, Zekát, 109; Nesáí, Zekát, 80).
A Próféta (béke legyen vele) a világi javakhoz való viszonyát a következőképpen fejezte ki:
„Ha Uhud hegyének aranyával rendelkeznék, örülnék, ha a tartozásaimra félretett aranyon kívül egy dirhem sem maradna nálam három éjszakánál tovább.”
(Buhári, Temenna’, 2; Rikák, 14; Muszlim, Zekát, 31, 32; Ibn Mádzse, Zühd, 8).
A Próféta (béke legyen vele) az életét a mértékletesség és a megelégedettség elvei szerint rendezte (Ahmed b. Hanbel, VI / 19). A megelégedettség nem a keveset dolgozás, a lustaság értelmében értelmezendő.
Meggyőződés
Ez pedig az, hogy az ember elégedett legyen azzal, amit Allah, a Mindenható, neki rendelt. Sa’d ibn Abi Vakkás a fiának a következő tanácsot adta:
„Fiam! Ha gazdagságot kívánsz, kérj vele együtt megelégedettséget is. Mert a megelégedetlenségben a vagyon nem tesz gazdaggá.”
Ahogy ebből a tanácsból is kitűnik, a megelégedettség lelki és erkölcsi tulajdonság.
Meggyőződés,
Néha azt is jelentheti, hogy az ember a tetteiben a középúton jár. Abdullah ibn Amr ibn el-Asz ugyanis elment a Próféta (béke legyen vele) elé, és tanácsot kért tőle az imádkozás és a böjtölés terén. Bár a Próféta (béke legyen vele) keveset javasolt, Abdullah ibn Amr azt mondta, hogy többre is képes lenne. Később, mikor meggyengült és megöregedett, így kesergett:
„Bárcsak megelégedtem volna azzal, hogy úgy imádkozom, ahogy azt a Próféta (béke legyen vele) elrendelte nekem.”
(Ahmed b. Hanbel, II/200).
Azt mondta a Próféta (béke legyen vele), hogy a megelégedettség kimeríthetetlen kincs, és mindig így imádkozott:
„Uram, tégy engem elégedetté azzal, amit adtál, és áldd meg számomra a megélhetésemet.”
(Keşfü’l-Hafâ, II / 151).
A Próféta (béke legyen vele) a megelégedettséget és annak következményeit a következő tömör szavakkal foglalta össze:
„Légy elégedett, hogy az emberek közül te légy az, aki a legtöbbet hálát ad Istennek.”
(Ibn Mádzse, Zuhd, 24).
(Ş. İslam Ans., Kanaat Md.)
További információkért kattintson ide:
VÉGZETES GAZDAGSÁG
Elmagyarázná nekem azt a hadíszt, amely szerint a szegények hamarabb jutnak a paradicsomba, mint a gazdagok?
Hogyan értelmezhető az isteni igazságosság szempontjából az, hogy az emberek eltérő mértékben részesülnek a földi javakból?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
