–
Hogyan kell értelmeznünk a Koránban szereplő esküformulákat?
Kedves testvérünk,
Az emberiség a történelem során esküt használt arra, hogy megerősítse szavait és kijelentéseit, meggyőzze hallgatóságát, és elnyerje szavainak hitelességét. Tehát az esküvel megerősített kijelentések nem idegenek az emberiség számára.
A Koránban említett
eskü alatt tett vallomások
ezek kétségtelenül Isten szavai, amelyek az ember által érthető szinten szólnak az emberhez.
Amint az a versekben is látható, maga Isten…
Az Ő Fenséges Neve
ahogy megesküdött rá
(Al-Hidzsár, 15/92)
;
prófétáiknak
(Jászín, 36/1),
a próféták által lakott vagy a kinyilatkoztatás helyszínéül szolgáló településekre
(Tûr, 52/1-3; Beled, 90/1),
angyaloknak
(Száffát, 37/1; Náziát, 79/1-2)
,
A Koránhoz
(Al-Vákia, 56/77; At-Túr, 52/2),
a végső ítélet napjára
(A Feltámadás napja, 75/1),
a világegyetemben létező fontos dolgokról, például a tollról
(Kalem, 68/1),
az ég felé
(Burúc, 85/1; Târık, 86/1)
,
a naphoz
(A Nap, 91/1),
láb
(A Nap, 91/2)
,
éjszakára
(Leyl, 92/1)
hajnalig
(Al-Fadzsr, 89/1),
hajnalhasadta
(Duhá, 93/1)
,
időben
(Asr, 103/1)
csillagnak
(An-Nadžm, 53/1)
a levegőbe
(Az-Zāriyāt, 51/1)
és
növényekre
(Tîn, 95/1)
megesküdött.
A Korán az Allah, a világok Ura által küldött isteni üzenetek gyűjteménye az Ő szolgáinak.
A Korán, amely az emberi felfogás, érzékelés és megértés szintjére száll le, esküvel megerősített kijelentéseket is tartalmaz, hogy mi is megértsük annak érthetőségét, komolyságát és szavainak hitelességét. A Mindenható Isten néha esküvel igazolta és erősítette meg verseit; néha pedig bizonyos létezőket tett eskü tárgyává, rámutatva ezeknek a létezőknek az emberiség számára való értékére és fontosságára, és felhívva a figyelmet ezekre a létezőkre.
Isten, az embereknek a kinyilatkoztatásokba vetett hitét és bizalmát megerősíteni, a közléseket megerősíteni, a fontos létezőkre és dolgokra való elmélkedést ösztönözni, a fontos áldásokat felidézni; a Korán, a Korán által közölt hírek, a végítélet napja, a túlvilág, a halál utáni feltámadás, az elszámolás, a paradicsom és a pokol valóságtartalmát illetően az embereket meggyőzni és az esetleges kételyeket eloszlatni; ezekkel a bölcsességekkel erősítette meg kinyilatkoztatásait esküvel megerősített kijelentésekkel.
A kérdésre nem a szó szerinti, hanem a szimbolikus jelentésével kell tekintenünk. Tehát, amire Allah esküszik, az önmagában nem értékes, hanem Allah teremtése révén magasztos, értékes és becses. A Mindenható Isten a maga nagyságát, neveinek és tulajdonságainak tökéletességét és páratlanságát megmutatni akarván, a létezőkre különféle módokon hívta fel a figyelmet.
Vajon nem minden Isten hatalmának és teremtésének egyedülálló megnyilvánulása és rendelkezése?
A Mindenható Isten, az Ő egyedülálló és megszámlálhatatlan neveinek és tulajdonságainak műveként létező teremtményekre esküdve, valójában hatalmának és teremtésének különféle megnyilvánulásaira, ezáltal hatalmának nagyságára, bölcsességének tökéletességére, irgalmának átfogóságára és teremtésének páratlan szépségére esküszik.
(vö. Nursi, Mektubat, 378. o.)
Példaként arra, amire Allah megesküdött:
„Esküszöm az időre, hogy…”
(Al-Aszr, 103/1)
Szeretnénk röviden elmagyarázni a verset:
Ebben a szent versben a Mindenható Isten az általa teremtett lények egyikére esküszik. Itt két dolgot kell megfontolni. Az első:
Miért esküszik Isten?
Eskü,
Általánosan elmondható, hogy egy kijelentés, egy állítás hitelességének alátámasztására, a hallgató meggyőzése érdekében, egy olyan lény nevét szokás említeni, akit mindkét fél tiszteletben tart, szentnek tart, és akinek a neve említésekor az állítás igazságát és helyességét elfogadják. Gyakran az esküben megnevezett lény hatalmas és olyan lény, akitől a csaló megbüntetését várják.
A muszlimoknak ebben az értelemben tilos Allahon (cc) kívül másra esküdniük.
De miért esküszik Isten (cc)?
Természetesen Allahnak (cc) nincs szüksége arra, hogy ilyen tanút hozzon, vagy hogy szavainak igazságát egy másik lény által bizonyítsa. Esküjének célja az, hogy az embereknek az esküvel kapcsolatos téves elképzeléseit korrigálja, és a figyelmüket az eskü után következő kijelentés fontosságára irányítsa.
Az emberek néha leértékelik a létezők értékét, és szerencsétlenség, gonoszság és csúnyaság jelzőkkel illetik őket. Pedig ők is, mint Allah (cc) által teremtett többi létező, tiszteletre méltók és nem hordoznak magukban ilyen rossz tulajdonságokat. Az emberek néha olyan tulajdonságokat is tulajdonítanak ezeknek a létezőknek, amelyekkel nem rendelkeznek, és isteni hatalmat vélnek bennük. Ez sem helyes. Ők csupán Allah (cc) által teremtett létezők.
Így Allah (cc) e lényekre esküszik, hogy hangsúlyozza: ezek nem olyan szerencsétlen és értéktelen lények, amilyennek az emberek tévesen gondolják őket, és nem is rendelkeznek olyan isteni tulajdonságokkal, amilyenekkel az emberek tévesen felruházzák őket; ezek csupán Allah (cc) teremtményei.
A második szempont, amit figyelembe kell venni, az az „asr” szó jelentése és az, hogy Allah (cc) miért esküszik rá.
Egy vélemény szerint
„asr”
idő
(ed-dehr)
Ez azt jelenti, hogy az idő egy olyan jelenség, amely áthatja az emberek életét és cselekedeteit. Minden jó és rossz cselekedetünk az időben történik. A kényelem, a nehézség, a betegség, az egészség, a gazdagság, a szegénység mind az időben jelennek meg. Ezért az idő egy olyan jelenség, amely felkelti az emberek figyelmét. Az időre való esküvel az emberek figyelme a később elhangzó szavakra terelődött.
A dzsáhilijja-korszak arabjai a károkat és veszteségeket az idők gonoszságának tulajdonították.
Még ma is, ha valami baj éri az embereket, a napok és a számok balszerencséjéről beszélnek. Így a Mindenható Isten, az időre, azaz a korszakra esküdve, az embereknek azt jelzi, hogy a gonoszság nem az időben, hanem bennük magukban van.
Egy másik vélemény szerint
(Abu Muszlim)
„asr”, délutáni ima ideje
Ez azt jelenti, hogy Allah (cc) a délelőtti (duha) időszakra tett esküt, ahogy a nap másik végére, az ikindi (délutáni) időszakra is. Ezenkívül számos hadísz is van, amely az ikindi időszak fontosságát hangsúlyozza.
Délután,
Ez az az időszak, amikor a nap vége közeledik, az emberek igyekeznek befejezni a munkájukat, és elszámolják nyereségeiket és veszteségeiket. Ezzel a tulajdonságával hasonlít a végső, a halál előtti pillanatokra, vagy a világvégére. Aki most nyomorban van, vagy boldogságban, az felkészül a számadásra.
Azt is elbeszélik, hogy a dzsáhilijja korabeli arabok ebben az időben fejezték be a munkájukat, és a Kába köré gyűltek, ahol a munkanélküli és tehetetlen emberek pletykálkodtak és más rossz dolgokat csináltak, aminek következtében különféle veszekedések, verekedések és csúnya dolgok történtek. Ennek eredményeként az arabok az ikindi ima idejét szerencsétlennek tartották, és valójában a bennük lévő gonoszságot az ikindi ima idejére hárították. Így Allah (cc) erre az időre esküszik, hogy az embereknek megmutassa, hogy ez egy Allah (cc) által teremtett tiszteletre méltó dolog.
A harmadik nézet szerint az „asr”
délutáni ima
ez azt jelenti. Ennek bizonyítéka a Bakara szúra 238. verse, amelyben…
„És… tartsátok meg a délutáni imát is.”
A parancs látható. Hafsa asszony (r.a.) Mushafjában ezen ige magyarázata.
„délutáni ima (szalát al-aszr)”
így hangzik. A mi Urunk, a Próféta (béke legyen vele) egy hadíszában,
„Aki elmulasztja az ikindi imát, az olyan, mintha elvesztette volna a családját és a vagyonát.”
(Bukhári, Mevakit, 14; Muszlim, Meszádzsíd, 200, 201)
Így szólt. Az ikindi ima, mint a nappal végzett utolsó ima, igen értékes ima. Ezért esküdött rá Allah (cc).
A negyedik és egyben utolsó vélemény szerint
„asr”
Ez a Próféta (béke legyen vele) élete idejét jelenti. Az időszakot három részre osztják: az első évszázadok Ádám (béke legyen vele) és Mózes (béke legyen vele) között, a középkor Mózes (béke legyen vele) és a Próféta (béke legyen vele) között, és az utolsó évszázadok (az utolsó idők) a Próféta (béke legyen vele) után. A Prófétával (béke legyen vele) az iszlám az összes emberhez és dzsinnhez elküldetett, hogy kivezesse őket a sötétségből a fényre, és a kinyilatkoztatás utoljára szállt alá. És Allah (cc),
„Ti vagytok az emberiség számára kirendelt legnemesebb közösség.”
(Ál-i Imrán, 3/110)
Ezzel dicsérte a Próféta (béke legyen vele) az ummáját. Ezért esküdött Allah (cc) a Próféta (béke legyen vele) korára.
Végeredményben „asr”
A szó egy közös szó, amelynek többféle jelentése van. És nincs egyértelmű utalás arra, hogy melyikre kell gondolni. Tehát
„asr”
És mindezek az értelmezések lehetségesek.
További információért kattintson ide:
– Miért esküszik Isten a Koránban a csillagokra?
Források:
–
A „Ve’l-Asr” tefszírje, Ahmet Hamdi Akseki.
– Tefsir-i Kebir, Fahruddin Er-Razi.
– Az Igaz Vallás, a Korán Nyelve, Elmalılı Hamdi Yazır.
– Safvetüt tefasir, Muhammed Ali Essabuni.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
Hozzászólások
Zeynepkadın
Isten áldja meg, uram/asszonyom.
