„Ábrahám próféta (béke legyen vele) a túlvilágon az apját a lábai előtt fogja látni, és azt mondja: »Uram! Kérlek, ez az én apám!«… De Allah megérinti Ázert, és kitörli Ábrahám próféta (béke legyen vele) szívéből az iránta való kötődést és szeretetet, így Allah elfelejtteti vele az apját, és az apját a pokolba veti.”
– Van-e ebben az értelemben egy hadísz, és ha van, akkor ez a hadísz a jelentése szerint kiterjed-e arra az esetre, amikor egy hívő a Paradicsomba jut, de közeli rokonai a Pokolba?
Kedves testvérünk,
– A Hz. Ibrahimról szóló hadísz fordítása a következő:
„Ibrahim a feltámadás napján találkozik apjával, Azerrel. Azer arcán por és hamu van. Ibrahim (szomorúságában apja állapota miatt):
„Hát nem mondtam neked, hogy ne lázadj ellenem?”
így kiált fel. Az apja erre azt mondja: „Ma már nem lázadok ellened.” Ekkor Ábrahám (béke legyen vele),
„Uram! Megígérted, hogy a feltámadás napján nem hagysz engem elpusztulni. De vajon van-e nagyobb pusztulás annál, mint hogy apám a kegyelemtől távol maradjon?”
így panaszkodik Istennek. Isten pedig,
„Bizony, én a poklot a hitetleneknek rendeltem.”
így válaszol.„Aztán Ábrahám prófétához”
‘nézzen a lába alá’
így mondják. Ábrahám próféta odanéz, és látja, hogy ott van
Lát egy büdös sárba ragadt medvét.
Aztán
, karjainál és lábainál fogva a pokolba vetik.
”
(Buhari, h.sz.: 3350)
– Hogy megnyugtassa magát, a pokolra jutott rokonának (az apjának) a maszkírozási/álcázási műtét alá vetése kizárólag Ábrahám prófétára jellemző. Ez az eljárás,
-úgy mondhatni-
Istennek
„halil = barát”
amit egy általa prófétának nevezett emberért tett.
„pozitív diszkrimináció”.
A mennybe jutott embereknek nem kell álcázniuk magukat, hogy a pokolba jutott rokonaikhoz menjenek. Ők emberként mennek a pokolba.
Azonban
Akik a mennybe jutnak, nem szomorkodnak a pokolra jutott szeretteik miatt.
Isten elfelejtetheti velük ezeket a dolgokat, vagy eltörölheti belőlük a szomorúság érzését. Bár a lényegét nem ismerjük, a paradicsomban, az örökkévalóság és boldogság birodalmában, az emberek számára kétségtelenül nem létezik szomorúság.
„Tudjátok meg, hogy Allah barátainak nincs félnivalójuk, és nem is szomorkodnak.”
(Jónás, 10/62)
Ez az igazság a fenti versben és a hozzá hasonló versekben is hangsúlyozva van.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
