Körülöttünk látunk olyan embereket, akik az iszlám hitre tértek. Egy részük a várható reakcióktól vagy a családjával való kapcsolatától való félelemből titkolja vallását. Valahol olvastam, hogy aki kényszer nélkül tagadja meg a muszlim hitét, az valóban elhagyja a vallást. Ez az ítélet érvényes-e ezekre az emberekre is; ha nem, akkor hogyan?
Kedves testvérünk,
Ahhoz, hogy valaki muszlim legyen, elég, ha hisz; még ha nem is mondja ki szájával, akkor is muszlim. Azonban a szájával való kinyilvánítás arra szolgál, hogy megértsük, hogy ő muszlim.
Valóban, Ammar (ra) elviselhetetlen kínzásnak és szenvedésnek volt kitéve. Egy napon ismét olyan súlyos kínzásnak vetették alá, hogy majdnem elvesztette az eszét, elakadt a lélegzete, és a bőre lehámlott. Azt mondták, nem hagyják békén, amíg nem dicsőíti bálványaikat. Ő pedig, hogy megmeneküljön a haláltól, kényszerűségből, ahogy ők akarták, a Lát és az Uzza istenek javára kellett beszélnie. Amint kiszabadult a pogányok kezéből, azonnal a Próféta (asm) elé ment. Sírásban mesélte el, mi történt vele. A Próféta (asm) pedig azt mondta neki:
„Hogy találtad meg a szívedet, mikor ezeket a szavakat mondtad?”
– kérdezte. Mire ő:
„A szívemben Istenbe vetett hitben a legkisebb változás sem történt.”
mondta. Erre a válaszra a mi Urunk (béke legyen vele):
„Ammart a feje búbjától a talpáig átjárta a hit. A hit a csontjaiba ivódott.”
így szólt. (Ahmed b. Hanbel, Muszand, 4/69-90)
Könnyeit áldott kezeivel törölte. Aztán, miután a hit meggyökerezett a szívében, azt mondta neki, hogy a kényszerhelyzetben tett szavak nem ártanak a hitnek, sőt, ha ismét kínzásnak lesz kitéve, ugyanazokat a szavakat mondhatja, és ezt a következő szent verssel hirdette meg neki: (A vers fordítása következik:)
„Akiknek a szívük hitben van, de kényszerítve vannak a hitetlenségre, azok kivételével, akik a hit után tagadják meg Allahot és szívüket a hitetlenségre nyitják, azokra Allah haragja száll. És rájuk vár a nagy büntetés.”
(An-Nahl, 16/106)
Igen, aki pedig, miután hite betöltötte szívét, és hitre, vezérlésre jutott, mégis tagadja Allahot, és szívét, mellét a hitetlenségnek nyitja, szívét a hitetlenséggel tölti meg, és szívét a hitetlenség felé nyitja, azokra is Allahnak büntetése, haragja vár. Nagy büntetés vár rájuk. Kivéve azokat, akiknek szívét az iszlám megnyugtatta, szívük hittel teli és megelégedett, de kényszer hatására vallják a hitetlenséget. Ezek kivételt képeznek.
Igen, van egy komoly nyomás, egy komoly kényszer, egy kényszersorozat, fenyegetés, halálos fenyegetés, kínzás fenyegetése, és egy ilyen helyzetben az a muszlim, aki azt mondja a kényszerítőknek: „Én is olyan vagyok, mint ti, én is úgy hiszek, mint ti”, az kivétel ez alól. Az, akinek a szíve tele van hittel, aki szívében megnyugodott, aki szívében nem fogadja el a hitetlenséget, de külsőleg, látszólag, nyelvével ezt mondja, az kivétel ez alól. Azoknak nincs felelősségük, mondja az Úr.
Az ávers magyarázatában Imam Kurtubi azt mondja: Ha valakit a halálos fenyegetésig kényszerítenek a hitetlenségre és a tagadásra, és ő, miközben szíve tele van hittel, a szívével nem tér el, de a nyelvével tagadja, hitetlenségre utaló szavakat mond, akkor ez nem érvényes, nem ítélhető el hitetlenségért. Ezután megemlíti, hogy Imam Malik és Imam Safi véleménye is ebben az irányban van. Az Áli-Imrán szúra következő áverse is erre a dologra tanúskodik:
„A hívők ne fogadjanak el barátul hitetleneket a hívők helyett; aki ezt teszi, annak semmi köze Istenhez, kivéve, ha tőlük kell óvakodni. Isten félelemmel tölt el titeket, és a visszatérés Istenhez van.”
(Ál-Imrán, 3/28)
Imam Kurtubi azt mondja, hogy:
A takijja csak akkor érvényes, ha az ember halál- vagy végtagvesztésveszélyben van.
Igen, a kényszer a személy akaratát megtöri. Aki kényszer hatására elveszíti a szabad akaratát, és nem képes ellenállni a kérésnek, az nem felelős a tetteiért és szavaiért.
Igen, ez a helyzet egy hívőnél, aki komoly nehézségekkel néz szembe, de az nem helyes, ha valaki a hit után, a hit dicsőségével felruházva, egyszerű félelmekből, jelentéktelen okokból elrejti a hitét, még ha ez nem is vezet a hitetlenséghez.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
