Mi a forrása annak a hadísznak, amely szerint írás után a tollat a fül mögé kell tenni?

Kérdés részletei


– Meg tudná magyarázni a Zeyd ibn Szábit (ra) nevéhez fűződő, „Írás után tedd a tollat a füled mögé, mert ez frissíti az emlékezetet a fáradt ember számára” jelentésű hadíszt, és megadná a pontos forrását?

Válasz

Kedves testvérünk,

A vonatkozó hadísz a következő:

Zayd ibn Thabit elmondta: „Beléptem a Allah küldötte (béke legyen vele) elé, és ott volt egy írnok, aki előtte ült. Hallottam, amint azt mondta…”



Tedd a tollat a füled mögé, mert az jobban emlékeztet a diktálásra.

Zayd ibn Szábit (ra) elbeszélése szerint, azt mondta: Beléptem az Allah Küldöttének (asm) a szobájába, mellette egy írnok ült, és hallottam, amint ezt mondta neki:



„Tedd a tollat a füled mögé, mert ez jobban emlékezteti az írót arra, hogy írnia kell.”





(Tirmizi, Isztizan 21)

Tirmizi a következő magyarázatot fűzte ehhez a hadíszhoz, amelyet ő maga is elbeszélt:

Ez a hadísz ritka. Csak ebben a formában ismerjük, és a hadísz láncolata gyenge. A hadísz elbeszélői közül Anbese b. Abdurrahman és Muhammed b. Zazan gyengének minősülnek a hadíszban.

(Tirmizi, hónap)

Egy másik, Ibn Aszakirtól származó elbeszélés szerint pedig:

A kinyilatkoztatás írnoka, Muávija, néha a szájába vette a tollát.

A mi Urunk, a Próféta (béke legyen vele) azt mondta neki:

„Muavije! Írás közben tedd a tollad a füled mögé, mert ez sokat segít majd az emlékezésben.”

parancsolta.

(lásd: Feyzü’l-kadir, 1/555, h.no: 836)

Azt is megjegyezték, hogy ez a legenda is gyenge lábakon áll.

(lásd: Feyzü’l-kadir ay)

Mint ismeretes, a toll az ember szívében rejlő szándékok és érzelmek kifejezésének egyik eszköze és módja. Néha a szájban lévő nyelv beszéd útján tükrözi az ember érzelmeit, néha pedig a toll írás útján látja el ezt a feladatot. Itt azt javasolják, hogy írás közben a tollat a szem és a fül között, a fülre helyezzék.

Ez nagymértékben segít az embernek abban, hogy emlékezzen arra, amiről éppen elmélkedik, és a mondatok is gyorsabban jutnak eszébe. Ugyanis, amikor a toll a fülön van, az ember nem siet írni, hanem megfontoltan és figyelmesen ír. Ezzel szemben, amikor a toll a kézben van, az ember sokat nem gondolkodva, gyorsan ír, ami megakadályozhatja, hogy a kifejezései a várt szépségűek legyenek.

Ezen bölcsesség mellett, ha a tollat a fül mögé tesszük, könnyebb lesz újra felvenni, mert közelebb van. Ha máshova tesszük, nehezebb lehet felvenni.


A toll letétele a földre.

az pedig azt jelentheti, hogy az ember felhagy az írással, és abbahagyja a témával kapcsolatos gondolkodást.



A hadíszokkal kapcsolatos információkért és értékelésekért lásd:


Munavi, Feyzü’l-Kadir, 4/336, hno: 5216.

et-Tibi, Şerhu’t-Tibi ala Mişkati’l-Mesabih, Karacsi-1413, 9/21, hno: 4658.

Aliyyu’l-Kari, Mirkatu’l-Mefatih, 8/437-8, hno: 4658.

Šerhu’š-Šifa, Bejrút-Tsz., 1/726.

Hafaci, Nesimu’r-Riyad, 4/271-2.

Mubārakfūrī, Tuhfet, Kairó-1991, 7/496-7.

Müstakimzade, Tuhfe-i Hattatin, 17. oldal.


Üdvözlettel és imádsággal…

Kérdések az iszlámról

Legfrissebb Kérdések

A Nap Kérdése