Tehát mennyi vagyonnal kell rendelkezni ahhoz, hogy a zakat (kötelező adomány) kiszabása kötelező legyen?
Kedves testvérünk,
Ez az adományozott vagyon és az idő függvényében változik. Aki a szükségletein és adósságain felül a nisabnak megfelelő vagyonnal rendelkezik, az ezt aranyértékben számolva adhatja.
Ez pedig 2 gramm aranyat jelent 80 grammonként.
átadása útján történik.
Ahhoz, hogy valaki köteles legyen zakatot fizetni, szabadnak, nagykorúnak és muszlimnak kell lennie; és a tartozásai és alapvető szükségletei felett egy évig birtokolt, a niszabnak megfelelő értékű vagyonnal kell rendelkeznie. A niszab mértéke a zakat alá eső készpénz és javak fajtájától függően eltérő.
A zekátra kötelezett javak öt kategóriába sorolhatók.
A készpénz; arany, ezüst és papírpénz ebbe a kategóriába tartozik. A bányák és kincsek; kereskedelmi áruk; mezőgazdasági termékek és gyümölcsök; a többség szerint a háziállatok; a Máliki-szektához tartozók szerint pedig az év felénél többet istállóban tartott állatok is.
Ezeknek a javaknak a zekátfizetési kötelezettséget kiváltó minimumértékei a következők:
a. Készpénz:
Arany, ezüst és készpénz.
Az arany nisábja húsz miszkál vagy húsz dinár arany. A dinár a miszkál veretett (madrûb) formája, és a saría szerinti mértékegység szerint kb. 4 gramm, a szokásos mértékegység szerint pedig 4,8 gramm arany. Az ezüst nisábja 200 dirhem ezüst; a saría szerinti dirhem mértékegység szerint 560 gramm, a szokásos mértékegység szerint pedig 640 gramm súlyú ezüst. Az aranynak vagy ezüstnek a zakát alá tartozása nem függ attól, hogy pénz, ékszer, edény stb. formájában van-e. A papír- vagy fémpénzek nisábja is az aranyhoz viszonyítva számítódik ki. Mert a tranzakciókban az arany az alapvető. Valóban, a Próféta (béke legyen vele) idejében és Mekka lakossága körében a pénz alapja az arany volt. A vérdíj mértékében is az aranyat veszik alapul. A pénzváltók minden településen a helyi érvényes pénz esetében az arany árához viszonyítva végeznek tranzakciókat. Más szóval, a különböző fajta készpénzek vásárlóerejének meghatározásakor mindig az aranyat veszik figyelembe.
(Ibnül-Hümâm, Fethul-Kadîr, I, 519-525; Ibn Âbidîn, Reddül-Muhtâr, II, 36-38; el-Meydânî, el-Lübâb, I, 148 stb.; eş-Şîrâzî, el-Mühezzeb, I, 157 stb.; Ibn Kudâme, el-Muğnî, III, 1-16; ez-Zühaylî, el-Fıkhul-İslâmî ve Edilletuh, II, 759).
A készpénz-alapú niszabok alapjául szolgáló bizonyítékok:
Ali ibn Abi Talib azt mondta, hogy Allah küldötte (béke legyen vele) így szólt:
„Ha kétszáz dirhem ezüstöd van, és eltelt egy év, akkor öt dirhem zakátot kell fizetned. Ha nem éri el a húsz dinárt, akkor nem kell semmit fizetned. Ha húsz dinár aranyad van, és eltelt egy év, akkor fél dinár zakátot kell fizetned.”
(aš-Šawkānī, Nayl al-Awtār, IV, 138).
Abu Szaid al-Hudri a következő hadíszt adta át:
„Egy tonna datolya alatt nincs zakat. Öt ukiya (200 dirhem) ezüst alatt nincs zakat. Öt teve alatt nincs zakat.”
(eş-Şevkânî, i.m., IV, 126, 138).
A legtöbb iszlám jogtudós szerint az arany és az ezüst együttesen számít a nisab (a zekát fizetésének kötelezettsége szempontjából meghatározott vagyonminimum) eléréséhez. Például, ha valakinek van száz dirhem ezüstje és öt miskal aranya, ami értékben száz dirhem ezüstnek felel meg, akkor zekát kell fizetnie. Ezeket egyetlen fajtaként kell kezelni.
A sáfii szunnita jogi iskola szerint
Ezek közül egyik sem adható hozzá a másikhoz. Ezek külön fajok, mint a teve és a szarvasmarha. Azonban napjainkban, a különböző pénznemek összeadásánál és a zakát kiszámításánál az első vélemény a helyesebb.
b. A bányák és kincsek zekát-kötelessége:
A „bánya” szó az „adn” gyökérből származó helynév, és a szótárban állandó lakhelyet jelent. Szakkifejezésként pedig mindent magában foglal, ami a földön kívül, a földben keletkezik, értékes és a földből kerül ki.
Arany, ezüst, réz, vas, ólom, mész, gipsz
például. A hitetlenek által a földbe elrejtett kincsekre
„kenz”
úgy hívják.
Rikáz
az pedig egy olyan kifejezés, amely magában foglalja az ásványokat és a kincseket.
(Ibnül-Hümâm, Fethul-Kadîr, I, 537-543; Ibnül-Esîr, en-Nihâye, III, 82; Ibn Kudame, el-Muğnî, III, 23)
. Muszlimokra jellemző jegyeket hordozó kincs,
„Lukata”
rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.
A Hanafik szerint,
A tűzben megolvasztható fémekből származó kincsek ötödrészükben zakátkötelesek. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„A bányákban és a kincsekben (rikâz) ötödrésznyi zekát van.”
(Buhári, Muszákát, 3, Zekát, 66; Abú Dávúd, Lukata, Imáre, 40, Diját, 27; Muszlim, Hudúd, 45, 46; Tirmizi, Ahkám, 38; Málik, Muvatta’, Zekát, 9)
A sáfii, a maliki és a hanbeli jogi iskolák a rikáz fogalmát kizárólag a kincsre korlátozzák, és azt állítják, hogy a bányákban található arany és ezüst a negyvenedrésznyi zakát (kötelező adomány) alá esik.
(Ibn Rushd, Bidāyat al-Mujtahid, I, 250; al-Fiqh al-Islāmī wa-Adillatuh, II, 778 stb.).
A Hanafik szerint
A bányák és kincsek esetében, a nisab (a zekát fizetésének kötelezettsége szempontjából meghatározott minimum) figyelembevétele nélkül, a földből kinyert teljes mennyiség ötöde zekátként, a hadizsákmányra vonatkozó szabályok szerint kerül elosztásra. A nisab hiányát a bányákra és kincsekre vonatkozó hadíszek általános értelmezésére alapozzák.
Imam Shafi’i, Imam Malik és Imam Ahmad ibn Hanbal pedig,
A bányák esetében is megkövetelik a nisab elérését, és a nisab mértékét el nem érő részt mentesítik a zakat alól. Itt a nisab azt jelenti, hogy a kibányászott érc értéke eléri a pénzbeli nisab mértékét. Az érvelésük alapja az arany és ezüst nisabjára vonatkozó hadíszok általános értelmezése.
(aš-Šawkānī, i.m., IV, 126, 138; Sayyid Sābiq, Fiqhu’s-Sunna, Kairó, é.n., I, 316; al-Qarḍāwī, Fiqhu’z-Zakāt, ford. Ibrahim Sarmış, Isztambul 1984, I, 453).
A malikiták kivételével
Három vallási iskola szerint a bányák magántulajdon tárgyát képezhetik. A maliki iskola szerint azonban az iszlám államhoz békés úton csatlakozott nem muszlimok bányái kivételével az összes bánya tulajdonjoga az államé, és a bevételeit a zakat (kötelező adomány) felhasználási helyeire kell fordítani.
(ez-Zühaylî, i.m., II, 778, 779).
c. Kereskedelmi áruk kvótája:
A verselésben a verssorok elején és végén lévő szünetek.
mindenféle kereskedelmi árut magában foglal, kivéve az aranyat, ezüstöt, érméket és papírpénzt.
Árucikkek, ingatlanok, állatállomány, mezőgazdasági termékek, ruházat, textíliák és hasonlók, kereskedelmi célból, eladásra és vételre tartott javak.
urúz
ideértendő.
Ahhoz, hogy ezek az áruk a zakát (kötelező adomány) alá tartozzanak, az eltelt idő mellett értéküknek el kell érnie az arany vagy ezüst niszab (minimum érték) szintjét. Az érték megállapításakor a termék helyének piaci árai az irányadók.
(ez-Zeylaî, Nasbu’r-Raye, II, 375-378).
Napjainkban, ha a kereskedelmi áru értéke eléri a 20 miskál (96 gramm) aranynak megfelelő értéket, és más feltételek is teljesülnek, akkor az illető a nisáb (a zekát fizetésének kötelezettsége szempontjából releváns vagyonminimum) mértékű vagyonnal rendelkezik, és köteles a vagyonának negyvenedét zekátként fizetni. Mivel az ezüst az aranyhoz képest jelentős vásárlóerő-veszteséget szenvedett el, elvesztette azt a képességét, hogy a kereskedelmi áruk nisábjának meghatározásában mértékként szolgáljon. A kereskedelmi áruk zekátja megfizethető magának az árunak a formájában, de megfizethető az értékének megfelelő összegben is.
(el-Kâsânî, i.m., II, 21; İbn Kudâme, el-Muğnî, III, 31).
d. A mezőgazdasági termékek és gyümölcsök kvótája:
A mezőgazdasági termékek és gyümölcsök a csapadékvíz mennyiségétől vagy az öntözés költségeitől függően.
tized- vagy huszadrésznyi zakátra kötelezett
Ez a zakat.
„tized”
nevezik.
Abu Hanife szerint
A mezőgazdasági termékekre nem vonatkozik a nisab (a kötelező adó alapja). A földből emberi munkával termelt termékekre…
búza, árpa, rizs, köles, görögdinnye, padlizsán, cukornád
A tizedköteles föld terményeire, legyen az kevés vagy sok, tized néven zekât (kötelező adomány) jár. A bizonyíték az erre vonatkozó igevers és hadíszok általános értelmezése.
„A mezőgazdasági termények betakarításakor adjátok meg a (szegények) jogát.”
(Al-An’am, 6/141);
„A ti javatokra és a ti hasznátokra teremtett dolgokból, a tiszta és megengedett dolgokból, Allahért áldozzatok.”
(Al-Baqara, 2:267).
A hadíszban a következőképpen áll:
„A föld terményeiből tizedet kell adni.”
(ez-Zeylaî, i.m., II, 384).
Abu Juszuf és Imam Muhammed szerint a mezőgazdasági termékek adóalapja 1 tonna. Az 1 tonnát (5 vesak) el nem érő gabonafélékre és azokra a zöldségekre, amelyek nem romlanak meg egy évig az emberi kézben, nem kell tizedet fizetni.
A sáfii, a máliki és a hanbeli jogrendszerek.
A 5 vesak-ot a mezőgazdasági termékeknél a nisab (kötelező adóalap) mértékének vették. Azonban a vesak mennyiségének kiszámításában a vallási iskolák között nézeteltérések voltak.
(el-Kâsânî, i.m., II, 57-63; eş-Şîrâzî, el-Mühezzeb, I, 156 stb.; İbn Kudâme, i.m., II, 690-695; İbnül-Hümâm, Fethul-Kadîr, II, 2 stb.; ez-Zühaylî, i.m., II, 802 stb.).
Ennek a nisabnak a bizonyítéka a Próféta (béke legyen vele) szavaiban rejlik:
„Öt vesaknál (egy tonnánál) kevesebb szárított datolyánál nincs zakat (kötelező adomány).”
(aš-Šawkānī, i.m., IV, 126, 138, 141)
ez egy hadísz.
e. Az állatokra vonatkozó zekát-küszöbérték:
Kamelek, szarvasmarhák és juhok,
a zakátra kötelező. Abu Juszuf és Imam Muhammed ellenkező véleményével szemben, Abu Hanife…
lovak
Azonban a zekátot is kötelezőnek tartja. A kereskedelmi célra nem tartott lovak esetében a zekát nem kötelező elve a fatvához alapul szolgált.
A teve esetében a zakát (kötelező adomány) mértéke öt.
A hadíszban a következőképpen áll:
„Öt tevénél kevesebb esetén nincs zakat.”
(esz-Sevkani, i.m., 126,138).
Öt teve után egy juhot, tíz teve után kettőt, tizenöt teve után pedig hármat kell zekátként adni.
(el-Kâsânî, i.m., II, 31 skk.; İbnül-Hümâm, i.m., I, 494 skk.; eş-Şîrâzî, el-Mühezzeb, I, 145 skk.).
A szarvasmarha adóalapja,
Ezt a Muaz ibn Dzsebel (megh. 18/639) által elbeszélt hadísz határozza meg:
„Muaz próféta azt mondja:
A Próféta (béke legyen vele) Jemenbe küldött engem, és megparancsolta, hogy minden harminc szarvasmarhából egy kétéves nőstény vagy hím szarvasmarhát, negyven szarvasmarhából egy hároméves nőstény szarvasmarhát, és minden teherhordó szarvasmarhából egy dinárt vagy annak megfelelő ruhát vegyek el zekátként.
(Tirmizî, Humus, 1966, II, 388; Ibn Mâce, Sünen, I, 577).
Eszerint harminc darabnál kevesebb szarvasmarha mentes a zakat (kötelező adomány) alól.
A juhok és kecskék esetében a kötelező adó alapja negyven darab.
Kevesebbért nincs zakat. Enes (ra) által elbeszélt, Abu Bakr (ra) leveléből származó alábbi elbeszélés bizonyíték erre:
„A legelőn legelésző juhok és kecskék esetében negyven és százhúsz között egy juh-kecske adó jár. Százhúsz és kétszáz között kettő; kétszáz és háromszáz között pedig három juh-kecske adó jár.” (Tirmizî, Sünen, II, 387; Ibn Mâce, Sünen, I, 574, 577).
A kereskedelmi célra tartott lovak esetében nincs vita arról, hogy kell-e rájuk zekát fizetni. Ami a nem kereskedelmi célra tartott lovakat illeti…
Abu Hanifa szerint,
Ezeknél is kötelező a zakat. A tulajdonosnak szabad a választása; ha akarja, egy dinárt ad minden lóért; ha akarja, felértékeli a lovat, és kétszáz dirhamért, mint a kereskedelmi áruknál, öt dirhamot ad. A hadíszban ez áll:
„Minden olyan ló után, amelyik a legelőkön legelészik az év felénél több ideig, egy dinár vagy tíz dirhem zekát kell fizetni.”
(ez-Zeylaî, Nasbü’r-Râye, II, 357 stb.; İbnül-Hümâm, uo., I, 502).
A gabonafélék és gyümölcsök kivételével egy fajtát nem lehet egy másik fajtához adni a niszáb eléréséhez. Az állatok három fajtába sorolhatók: teve, szarvasmarha és juh. Ezek közül egy fajtát sem lehet a másikhoz adni. A gyümölcsöket sem lehet más gyümölcsökhöz adni. A szárított datolyát nem lehet a szárított szőlőhöz, a pisztáciához vagy a mogyoróhoz adni. Azonban a kereskedelmi árukhoz készpénzt, a készpénzhez pedig kereskedelmi árukat lehet adni a niszáb eléréséhez.
(Ibn Kudâme, i.m., II, 730).
(Samil IA)
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
