Kedves testvérünk,
A félelem és betegség elleni védekezés céljából imádkozni, verseket és hadíszokat írni és hordani, valamint vizet olvasni és inni vallásilag megengedett.
Abdullah ibn Ömer a Próféta (béke legyen vele) szavait így adta tovább:
„Ha valaki közületek álmában megijed, mondja a következőt:
„Istennek a haragjától és büntetésétől, az Ő szolgáinak gonoszságától, a sátánok sugallataitól és közeledésüktől, a hiánytalan Isten szavaihoz menekülök.”
Akkor semmi sem árthat neki.”
Abdullah bin Amr a megkülönböztetésre képes korú gyermekeinek tanította, a megkülönböztetésre még nem képes korú gyermekei számára pedig leírta és a nyakukba akasztotta.
(Tirmizi, Daavat, 94)
De ezeket kihasználva művészetté formálni, és ártatlan nőkkel közös munkát végezni, velük egyetérteni és szimbiózisban élni.
Ez szigorúan tilos. A vízre imát mondani és azt megitatni, vagy ehhez hasonló dolgokat pénzért csinálni sem megengedett.
(Halil Günenç, Fatwák a mai kérdésekre, Yasin Kiadó, 2/258)
Olvasás és Fújás Témaköre:
Ájet-el Kürsi, Felak, Nas, Fatiha
A hadíszkönyveinkben le van írva, hogy a Próféta (béke legyen vele) bizonyos szúrákat vagy verseket olvasva a jobbjára, baljára, elé, mögé, a kezeire és bármely beteg emberre fújt.
Ennek az az oka, hogy
Ahogyan az ember anyagi betegségektől való védekezéshez anyagi intézkedéseket tesz, úgy kell lelki és káros dolgok ellen is védekeznie. A minket teremtő Isten a Prófétánk által megmutatta, hogyan védekezhetünk.
Bemutatunk egyet az e témát magyarázó hadíszok közül, a hozzá tartozó magyarázattal együtt:
Aisha (Allah legyen vele elégedett) asszony elmondja:
„Amikor a Próféta (béke legyen vele) lefeküdt, a kezébe fújta a Muavvizateyn-t (a Felak és Nas szúrákat) és a „Kul hüvallâhu ahad” szúrát, majd a kezét az arcára és a testére tette, és ezt háromszor megismételte. Amikor megbetegedett, megparancsolta, hogy ugyanezt tegyem vele.”
[Buhári, Fedâilu’l-Kur’ân 14, Tıbb 39, Da’avât 12; Muszlim, Szalám 50, (2192); Muvattá, Ájn t5, (2,942); Tirmizi, Da’avát 21, (3399); Abu Dávúd, Tıbb 19, (3902)]
MEGJEGYZÉS:
1.
Hiteles forrásokból tudjuk, hogy a Próféta (béke legyen vele) betegsége idején a Koránt gyógyulásért olvasta. A Koránnak a hívők számára anyagi és lelki gyógyulást hozó jellege egyébként a szentírásban is meg van említve:
„A Koránból olyan dolgokat bocsátunk le, amelyek a hívőknek irgalom és gyógyulás, a bűnösöknek pedig csak a káruk növekedése.”
(Iszrá, 17/82)
.
„Ó, emberek! Íme, egy tanács érkezett hozzátok Uratoktól, és gyógyír a szíveknek, útmutatás és irgalom a hívőknek.”
(Jónás, 10/57).
2.
A Próféta (béke legyen vele) által önmagán végzett „lélegzés” lényegének megvilágítására Ibn Hadzser a hagyomány különböző változatait jegyzi fel. Ezek szerint először kezeit összetette, majd a kezeire fújt, majd olvasott, és olvasás közben ismét a kezeire fújt. Ibn Hadzser megjegyzi, hogy ez a fújás lehetett nyál nélküli vagy enyhén nyálkás. E célból a Felak, Nász és Ihlász szúrákat olvasták.
A felkenés szertartása,
A bőség gondolatával cselekedett. A Próféta (béke legyen vele) először a fejére, majd az arcára tette a kezét, aztán pedig a testének minden olyan részére, ahová a keze elért. Aisha asszony azt mondja:
„Amikor a betegség, amely elragadta őt, elkapta a Prófétát, én olvastam rá és fújtam rá. Saját kezével is megkente a testét. Mert az ő keze áldás szempontjából sokkal felülmúlta az enyémet.”
Egy másik elbeszélés szerint, miközben Áisa asszony megkente és gyógyulásért imádkozott, a Próféta megjelent neki:
„Nem, már nem (gyógyulást) kérek, hanem Allah-tól a legfelsőbb barátot (Refîk-i A’la).”
állítólag ezt mondta.
3.
Egyes elbeszélések szerint a Koránból olvasva és ráfújva történő gyógyítást maga a Próféta (béke legyen vele) is alkalmazta családtagjainál. A szahabák és a tábiúnok is ehhez a gyógymódhoz fordultak. A tudósok egyetértenek annak megengedhetőségében.
4.
Lélegzetet
„nyálmentes, enyhe fuvallat”
Nevevî a tarifában megjegyzi, hogy a rukyében ez ajánlott, és a tudósok egyetértenek annak megengedhetőségében. Aisha (Allah legyen elégedett vele) asszonyt megkérdezték a Próféta (béke legyen vele) által a rukyében alkalmazott lélegzetvételről, és ő így válaszolt:
„A lehelete olyan volt, mint a mazsolát rágó ember lehelete, egyáltalán nem volt benne nyál.”
”
(lásd: Nevevi, Şerhu Müslim, 14/183)
Megállapították, hogy a véletlenül a lélegzettel távozó nedvesség nem minősül köpetnek.
(lásd: Prof. Dr. İbrahim Canan, Kütüb-i Sitte Muhtasarı, VII/50-51)
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
