– Nincsenek erre vonatkozóan egyértelmű versek?
– Létezik-e olyan iszlám felekezet, amelyik ilyen nézetet vall?
Kedves testvérünk,
a)
Az az elképzelés, hogy aki hittel lép a sírba, az biztosan nem jut a pokolra, nem az Ahl-i Sunnet akidejének része.
b)
Aki hittel lép a sírba,
Még ha a pokolba is jut, végül onnan is kijut és a mennybe kerül.
c)
A kérdésben szereplő gondolkodásmód az egyik olyan felekezethez tartozik, amely nem az Ahl-i Szunnahez tartozik.
A Murdzsiták szektájának
Ez az öntudat az Ash’ari és a Mu’tazila szektákra adott válaszként alakult ki.
Hárídzsíták,
miközben azt mondja, hogy aki súlyos bűnt követ el, az hitetlen,
Muteziliták
ezek nem hívők és nem is hitetlenek, hanem éppen ellenkezőleg
a két állomás között / a két állomás közti távolságban
azt állította, hogy valahol ott van.
Ebben a két eltérő hitnek teret adó környezetben a Mürdzsiek szerint a hitetlenség mellett az engedelmesség semmit sem ér,
a hit mellett a bűn nem árthat
hangosan hangoztatta a tézisét.
d)
Néhányan a Mürciét a következőképpen definiálták:
„Mürcie:
Azok, akik nem halogatják a bűnöket Istenre, hanem azt mondják, hogy a hívőknek megbocsáttatott és ők a paradicsomba valók.”
(lásd: Ebû Bekr el-Hallâl, Mesâil, v. 106a)
A kérdésben említett személy pontosan beleillik ebbe a leírásba.
e)
Ez a gondolat gyökeresen ellentétes a Koránnal és a szunnával. Mert a Koránban és a hiteles hadíszekben egyértelműen szerepel, hogy a hitben elhunyt hívők is a pokolba juthatnak.
Itt elég, ha erre a két versre emlékezünk:
„Nem tudod-e, hogy az egek és a föld uralma Allahé? Akit akar, megbüntet, akit akar, megbocsát; mert Allah mindenre képes.”
(Midde, 5/40)
„Bizony, azokat, akik tagadják az igazságot, és akik elterelik az embereket Allah útjáról, majd pedig hitetlenül halnak meg, azokat Allah soha nem bocsátja meg.”
(Mohamed, 47/34)
– Most gondoljuk át alaposan: A Maide szúrában található
„Allah azt bünteti, akit akar, és azt bocsátja meg, akit akar.”
A szövegből az derül ki, hogy a túlvilágon az emberek egy része megbüntetésre kerül, míg mások, bár megérdemelnék a büntetést, megbocsáttatnak. A Mohamed szúrában szereplő…
„Akik hitetlenként halnak meg, azokat Allah soha többé nem bocsátja meg.”
A szövegkörnyezetből is kitűnik, hogy Allah soha nem bocsát meg azoknak, akik hitetlenként halnak meg. Tehát a Máide szúrában említettek nem hitetlenek, mert a Muhammad szúra ezt nem teszi lehetővé.
Tehát,
Akik közül egyeseknek megbocsáttatik, mások pedig megbüntettetik, azok nem mások, mint a hívők.
Valójában,
„Allah soha nem bocsátja meg a vele szembeni bálványimádást. Az ezen kívüli bűnöket pedig annak bocsátja meg, akinek akarja.”
(Nisa, 4/48)
A versben is hangsúlyozva van, hogy a nem hívők egy része megbocsáttatható, míg mások nem. Tehát ők is hívők.
Tehát a hitben való elhunyt nem jelenti azt, hogy az illető nem fog büntetést szenvedni a sírban.
– Ugyanígy, Ábrahám próféta:
„Remélem, hogy az Úr a feltámadás napján megbocsátja a bűneimet.”
(A költők, 26/82)
A versben szereplő kifejezés egyértelműen azt mutatja, hogy a bűnök még a hitben való elhunyt után sem feltétlenül bocsáttatnak meg;
mert a hitetlenül belépőknek már eleve nincs bocsánat.
– Ugyanakkor, a kérdésben említett személyeket nem szabad hitetlennek bélyegezni, hanem segíteni kell nekik az igazság megértésében. Az ilyen gondolkodásúakat hitelméleti szempontból „bida-hívőknek” nevezik, nem lehet azt mondani, hogy hitetlenek.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
