Kedves testvérünk,
Ahogy a tiltott dolgok, mint az alkohol, a szerencsejáték és a sertéshús reklámozása nem megengedett, úgy az sem helyes, ha valaki ezeknek a reklámoknak az eszközévé válik.
„Aki okoz valamit, az olyan, mintha meg is tette volna.”
szabályai szerint felelősek.
Ami Törökországban tilos (például alkohol vagy sertéshús árusítása), az külföldön megengedett lehet?
A külföldön élő muszlimok számára az iszlám erkölcsének a társadalmi kapcsolataikban való megélése még nagyobb jelentőséggel bír, mint a belföldön élő muszlimok számára. Ugyanis a külföldön élő nem muszlimok az iszlámot közvetlenül a muszlimok személyében látják, és az ő jó erkölcsük az ő megtérésükhöz is hozzájárulhat.
Bediüzzaman,
„Ha az iszlám erkölcsöt a saját életünkben példaként tudjuk bemutatni, akkor más vallások követői is csatlakozhatnak az iszlámhoz közösségekben.”
miközben arra is rámutat, hogy az is felelősségre vonást érdemel, ha valaki nem megfelelően képviseli az iszlámot.
Nem muszlim országok
„háborús övezet”
Az iszlám jogtudósok, akik ezeket az országokat „dârül-islâm”-nak minősítik, eltérő véleményeket fogalmaztak meg a muzulmánok és nem muzulmánok közötti kapcsolatok szabályozásával kapcsolatban.
Egy muszlimnak nem muszlim országokban nem muszlimoktól kamatot szednie, nem muszlimoknak alkoholt és sertéshúst eladnia, sőt, még szerencsejátékot is játszania, ha a nyerés biztos, azzal az indoklással megengedett, hogy ezek a cselekedetek a nem muszlimok számára megengedettek, és a muszlim is ebből a megengedettségből profitálhat, mintegy hadizsákmány-logika alapján. Ezt az álláspontot Imam-ı Azam és Imam-ı Muhammed elfogadja, azonban Imam-ı Şafii, Imam-ı Malik, Imam-ı Ahmed bin Hanbel, Evzai, Ishak és a hanefik közül Abu Yusuf is, valamint a legtöbb jogtudós azt vallja, hogy a muszlim mindenhol az iszlám törvényeknek van alávetve, és ezért az ilyen érvénytelen és hibás szerződéseket és ügyleteket nem tartják megengedettnek!
A legmegfelelőbb az, ha a többség véleményét követjük!
Mert ma már a világ országai, beleértve a muszlim országokat is, az általános békét és nyugalmat alapelvnek tekintik. A muszlimok engedéllyel és beleegyezéssel léphetnek be nem muszlim országokba, és ott biztonságban élhetnek. Háborús helyzetről szó sincs. Következésképpen, az Imam-ı Azam által a fatvájában alapul vett feltételek ma már nem állnak fenn. Nincs háború, tehát nincs zsákmány sem!
Alapvetően a Korán és a Szunna sem engedélyezi a tiltott dolgokat, kivéve ha az elkerülhetetlen.
Ami nem feltétlenül szükséges, az tiltott, és mindenhol tiltott.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk: a mai muszlim, bárhol is éljen a világon, köteles az iszlám törvényeit és erkölcsét betartani. A két muszlim között nem megengedett üzletelés nem lehet megengedett egy muszlim és egy nem muszlim között sem.
Ennek megfelelően,
A nem muszlim országokban élő muszlimoknak sem szabad (szükséghelyzet kivételével) kamatot szedniük, és nem szabad olyan dolgokat árulniuk, amelyeket az iszlám tilt, mint például alkohol, sertéshús vagy döghús.
A tudósok többségének kétséget kizáró véleménye ebben az irányban van.
Azonban a fent említett fatvák figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy Imam-ı Azam szerint a szeszes italok és a sertéshús szállításáért cserébe pénzt elfogadni megengedett; de az imámok és más vallástudósok szerint ez nem megengedett, hanem tilos. Ha nem muszáj, nem szabad ilyen munkát végezni.
(Mehmed Paksu, Problémák és megoldásaik 1, Nesil kiadó, Isztambul, 135-138. o.; Süleyman Kösemene, Megoldások a mai problémákra, Yeni Asya kiadó)
További információért kattintson ide:
Bűn-e olyan poharakból vizet inni, amiken alkoholmárka van, illetve bűn-e ilyen poharakat otthon tartani?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
