Kedves testvérünk,
Egy igazságóra a Risale-i Nur gyűjteményéből:
„Egy szultánnak jobbján kegyelem és irgalom, balján pedig szigor és fegyelem kell. A jutalom az irgalom következménye. A fegyelem pedig büntetést követel. A jutalom és a büntetés helye a túlvilág.”
(Mesnevi-i Nuriye)
Engedelmes olanları ödüllendirememek gibi, isyancıları da cezasız bırakmak padişahın şanına yakışmaz; her ikisi de acizlik ve zaaf ifadesidir. Cenab-ı Hak bu gibi eksikliklerden münezzehtir.
Az, hogy azt kívánjuk, ne nyilvánuljon meg az ő haragja, kétféleképpen értelmezhető:
Valaki,
A lázadók, a gonosztevők, a zsarnokok büntetlenül maradása. Ez nem egyeztethető össze Allah dicsőségével, igyekezetével, bölcsességével és igazságosságával. Mivel ez a lehetőség kizárt, egyetlen lehetőség marad: az emberek lázadásmentes teremtmények legyenek, mindig engedelmeskedjenek. Ez pedig nem az ember, hanem az angyal leírása.
Isten minden embert tiszta, eredendően jó természettel teremtett. Minden emberben megvan a hajlam a jóra és a rosszra egyaránt. Az ember felelőssége abban rejlik, hogy melyiknek ad nagyobb súlyt. Isten minden embert potenciálisan egy Abu Bakr-nak, de egyben potenciálisan egy Abu Dzsahilnak is teremtett. Ez általában így van, kivéve a prófétákat. Mert Isten igazságos, nem tesz igazságtalanságot.
De nem minden ember képes táplálni a benne rejlő hit csíráját, sőt, némelyek teljesen elpusztítják azt. A rossz hajlamoknak való engedés, vagy a vágyak és a sátán befolyása pedig káros. Az ember az angyaloknál magasabb szintre is emelkedhet, de alacsonyabb szintre is süllyedhet. A világegyetem teremtésének és az élet fenntartásának végső célja a tökéletes ember megteremtése. Ahhoz, hogy az ember magasabb szintre emelkedjen és tökéletes emberré váljon, ellen kell állnia rossz hajlamainak, vágyainak és a sátánnak. Ha ez nem így lenne, az angyalokhoz hasonlóan állandó helyzetben maradt volna. Pedig az állandó helyzetű angyalokból sok van.
Ezek a hajlamok miatt egyes embereknek a pokolba jutásuk semmit sem ér. Akik a pokolba jutnak, a két lehetőség közül a rosszabbat választották, és megérdemelték azt. Allah ezeket a hajlamokat, vagyis a vágyak és a sátán befolyásának mértékét azért adta, hogy azokat felülmúlva tökéletes emberré váljanak, nem pedig azért, hogy a pokolba jussanak.
A mennyiségnek nincs akkora jelentősége, mint a minőségnek.
A lényeg a minőségben rejlik. Például, ha van száz datolyamag, és nem ültetik el, nem öntözik, nem részesül kémiai kezelésben és nem indul meg benne az életfolyamat (nem kezd el csírázni), akkor száz mag, száz pénzértékű mag marad. De ha öntözik és beindul benne az életfolyamat, és a rossz minőség miatt nyolcvan elpusztul, és húszból húsz termő datolyapálma lesz, akkor mondhatod-e, hogy…
„A víz adása bajt okozott, a legtöbbjét elrontotta”?
Persze, nem mondhatod. Mert az a húsz, húszezernek felel meg. Aki nyolcvanat veszít, de húszezret nyer, az nem szenved kárt, nem okoz bajt.
Például, ha egy páva száz tojást rakna, a tojások önmagukban ötszáz kuruşot érnének. De ha a száz tojásból nyolcvan elromlana, és húszból húsz páva kelne ki, akkor azt lehetne-e mondani, hogy…
„Sok kár keletkezett, ez a bánásmód gonosz volt, ez a bezárkózás csúnya volt, gonosz volt”?
Nem, nem úgy van, talán mégis. Mert az a páva népe és az a tojás nemzetsége, elvesztve nyolcvan tojást, melyeknek ára négyszáz kuruş volt, nyert húsz pávát, melyeknek értéke nyolcvan lira.
Így az emberiség a próféták küldetésével, a próbatétel titkával, a küzdelemmel, a sátánokkal való harccal, a százezreknyi próféta, a millióknyi szent és a milliárdoknyi tiszta lélek – az emberiség világának napjai, holdjai és csillagai – ellenében elvesztette a mennyiségileg sok, minőségileg jelentéktelen, káros állatokhoz hasonló hitetleneket és képmutatókat. Ehelyett pedig ilyen tökéletes embereket nyert.
Isten nem teremtett embereket a pokolra; hanem a poklot teremtette az emberek számára.
Például, egy állam épít egy börtönt, de nem azért, hogy bizonyos embereket oda zárjon. Azért építi, hogy aki megérdemli, az oda kerüljön. Ugyanígy, Isten is a poklot azoknak építette, akik megérdemlik. Vagyis…
„Azt mondani, hogy én készítettem poklot bizonyos embereknek”
Ez nem egyeztethető össze Isten igazságosságával és bölcsességével. Mert ha az ilyen emberek nem érdemelték meg a poklot, akkor joguk van a kifogásra.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
