Információk a True Furqanról (El-Furkânu’l-Hak)?

Válasz

Kedves testvérünk,

Az ember kőből és földből emberhez hasonló alakot formál. Ez azonban nem haladja meg a kőből, földből vagy műanyagból készült szobor szintjét. Allah, a Mindenható is földből teremtette az élő embert. Az, hogy egyesek azt állítják, hogy a Koránhoz hasonló művet írtak, nem különbözik attól, mintha egy élettelen szobrot embernek neveznének.

A könyv áttanulmányozása során kiderül, hogy iszlámellenes nézeteket tükröz és a kereszténység elveit és tanait terjeszti. A szerző iszlámellenes beállítottsága és a kereszténység terjesztésére tett kísérletei egyértelműen mutatják az eset súlyosságát.

Tehát a Koránnak még egyetlen versének sem lehet negyvenféleképpen hasonmása. Ahogy egy műanyag szoborral nem lehet azt mondani, hogy „ez a Koránnak a hasonmása”, úgy emberi szavakkal írt szövegeket könyvbe gyűjtve sem lehet azt mondani, hogy „ez a Koránnak a hasonmása”.

Az alábbiakban egy, a témával foglalkozó tanulmányt mutatunk be:

A Korán ellen a kinyilatkoztatása óta számos hazugság és rágalom hangzott el, melyeket a történelem feljegyzett. Látva, hogy az iszlám a Koránnal terjedt el, egyes, magukat prófétának nevező hamis próféták, a Próféta (béke legyen vele) halálát követő évektől kezdve, a Koránnal szemben ellenkezést tanúsítottak, megpróbálva stílusát és ékesszólását utánozni. Ám ezek a próbálkozások nemcsak kudarcba fulladtak, hanem a végük is mindig keserű volt. Ezeknek a kísérleteknek a legfőbb okai között a törzsi elfogultság, a vagyon és a hatalom iránti vágy áll.

– Muszejlima ibn Habíb al-Kezzáb,

– Ayhede b. Kâ’b (el-Esvedü’l-Ansî),

– Abu’t-Tayyib al-Mutanabbi,

– Abu’l-Ala al-Maarri és

– Mirza Ali Muhammed.

Ezenkívül a történelem során mind az iszlám területeken élő, mind más országokban élő keresztény tudósok is írtak olyan műveket, amelyekben az iszlámot kritizálták és a saját vallásukat védték. Minden vallású ember a maga szemszögéből nézve az eseményt, cáfolatokat írt a másik féllel kapcsolatban. A keresztényeknek az iszlámmal szembeni ez a negatív gondolkodása az ősidőktől napjainkig változatlanul megőrződött és folytatódott. Valójában a hamis könyv, amely a munkánk tárgya, ennek a negatív szemléletnek és rosszindulatnak a legélénkebb legújabb példája. Ezek és ehhez hasonló kezdeményezések, akárcsak a múltbeli példák, a történelem szemétdombján fogják elfoglalni a helyüket.

Ez a módszer a „kultúrába való beilleszkedés” (inkulturation) folyamatának egy kiterjesztése, amely a misszionárius teoretikusok által kifejlesztett legújabb taktikák egyike. A lényege az, hogy először beilleszkednek a helyi kultúrába, majd azt megsemmisítik és lerombolják. A cím, a könyvet író csoport által rendkívül ravaszul megválasztott, a Koránban használt szóból, azaz az iszlám világ lényegéhez tartozó fogalomból származik. Ez a hamisítvány ugyanis elejétől a végéig a szent Koránunk elleni rágalmakkal és sértésekkel van tele, és célja a muszlimok megzavarása, vallásuk meghamisítása. Ez a tanulmány a című könyv rövid bemutatása és kritikája.

Mert ez a könyv a Koránban szereplő szavak megfordításával jött létre. A könyv eredetileg 1999-ben arab nyelven íródott, majd azonos címmel angolra is lefordították. A könyv előszavában a szerkesztésért felelős két személy, akik egy bizottságot alkotnak, magukat „kódnevekkel” mutatják be, de valódi nevüket elrejtik. Azonban az internetes oldalakon végzett kutatások azt mutatják, hogy létezik egy nevű személy. Ugyanakkor az is kiderül, hogy ez a személy a című könyv szerkesztője és kiadásra előkészítője.

Az evangélikus lelkész, aki a könyv el-Mehdî kódnevű szerkesztője volt, 1999-ben az Atlantic Monthly és a Baptist New magazinoknak adott interjújában,

Mert ez a könyv klasszikus nyelven mutatja be az araboknak a Biblia üzenetét. Azt is állítják, hogy a könyv megírása nem huszonhárom, hanem hét évig tartott, és ráadásul kinyilatkoztatás(!), ihlet(!) terméke, és így szól:

A könyv szerkesztői szerint ez a mű állítólag a Korán, a muszlimok szent könyvének minden jellemzőjét magában hordozza. Prózában és versben íródott, tiszta, klasszikus arab nyelven. A stílusra és a folyékonyságra odafigyeltek. Azonban a könyvet nyelvtani szempontból vizsgáló arab kutatók számos nyelvtani hibát fedeztek fel benne.

Valószínű, hogy az ilyen jellegű munkák hátterében különféle politikai vagy gazdasági érdekek állnak. A misszionáriusi tevékenység is az ilyen törekvéseket felgyorsító tényezők közé sorolható. A könyv tartalmát megvizsgálva ugyanis az látható, hogy az elejétől a végéig keresztény tanítások és teológia szerepel benne. A fő cél az, hogy a Koránt hamisítványnak állítsák be, és a muszlimoknak egy állítólag új szent(!) könyvet kínáljanak. Emellett a Korán tartalmával kapcsolatban kételyeket keltsenek a muszlimokban, és ezáltal megakadályozzák az iszlám, mint növekvő érték terjedését Nyugaton.

Megfigyelhető, hogy keresztény internetes oldalak kiadták, reklámozták és dicsérő cikkeket írtak erről a könyvről. A könyv komoly támogatást kapott a keresztény világból, különösen az evangéliumi keresztény csoportoktól. Például olyan kiadványok, mint a Middle East seminary president, a Los Angeles-i, kaliforniai muszlim áttérő, a Billy Graham Center for Muslim Studies, az Evangelical Mission Quarterly és a Baptist Press, dicsérő szavakkal illették a könyvet, és kifejezték hitüket abban, hogy ezáltal muszlimok térnek majd át a kereszténységre. CS Arthur a cikkében a következőket írja: „Több mint 1400 éve a Koránra és állításaira adott válaszok mindig félelemmel íródtak. De most a muszlimok könyvei a Koránon keresztül valódi szembenézésre kényszerültek. Ez a könyv a Korán stílusával és ékesszólásával is vetekszik. Sőt, még a Koránban szereplő tanításokat is meghaladja.” Majd idézi a könyv kiadói és szerkesztői bizottságában „el-Mehdi” kódnév alatt szereplő személyt: „Több mint egymilliárd muszlim barátunk, akik harminckilenc országban élnek, nem kapták meg az evangélium helyes üzenetét. Ez a könyv fogja nekik ezt az üzenetet eljuttatni.”

Ez a könyv hetvenhét fejezetből (hamis szúrából) áll, és mindegyik fejezet egy bevezető mondattal kezdődik, melynek formája: „…”. Minden fejezet néhány állítólagos versből áll, melyek 1, 2, 3, 4 számozással vannak ellátva. Tehát a szerkezete a Koránra próbál hasonlítani, és a könyv fejezeteit szúrának nevezik.

A könyv fejezeteinek (szúráinak) bevezető mondatai általában az adott szúra címével kezdődnek, és a muszlimokhoz szólnak.

Néhányuk neve a Koránból származik, mivel hasonló fogalmak szerepelnek benne. Ezek közül néhány: ez-Zevâc (házasság), et-Tuhr (tisztaság), el-Mîzân (mérleg), eş-Şehîd (mártír). Néhány fejezetet pedig olyan nevekből választottak ki, amelyek a muszlimokat lealacsonyítják és sértik. Például: el-Mâkirun (összeesküvők), el-Mufterun (hazugok), el-Muharridun (felbujtók), el-Kafirun (hitetlenek), el-Müşrikûn (bálványimádók).

A könyv szerzői azt állítják, hogy a könyv szövege állítólag „es-Safiyy”-nek kinyilatkoztatás útján lett átadva. Valóban, a Tenzil névre keresztelt, kitalált szúrában a következő kijelentések szerepelnek:

Mint látható, a fenti szövegrész szinte szó szerint a Korán néhány verséből lett átvéve, csupán apróbb módosításokkal. Ezért a könyvben szereplő állításoknak semmiféle eredetisége nincs. Ellenkezőleg, csupán utánzatról és plágiumról van szó.

A módszer egy szokványos szerzői jogi védelemre hasonlít.

Amint a könyv alapos áttekintése mutatja, a legfontosabb célja az, hogy a Korán által igaznak mondott dolgokat hamisnak, a hamisnak mondottakat pedig igaznak állítsa be. Például a Korán négy szent hónapról beszél, és azt kéri, hogy ezeket a hónapokat tiszteletben tartsák; tiltja a háborút és hasonló dolgokat ezekben a hónapokban.

Azonban a szóban forgó könyv talán azt is elmagyarázza, hogy az ilyesmi csupán koholmány, amivel a muszlimokat a ramadán hónapban is támadni lehet, sőt, Istenre való rágalmazásról is beszél. A Szalám (béke) néven elnevezett hamis szúrában a következőket olvashatjuk:

Egy másik, általuk kitalált szúrában azt hangsúlyozzák, hogy a muszlimok tévúton járnak, emlékeztetnek arra, hogy nekik azt mondták: „lépjetek be a békébe”, de valójában azt állítják, hogy a muszlimok nem hisznek ebben. Ugyanezen szúra 3., 4. és 7. koholt versei, valamint más Korán-versek kiforgatják a valóságot, és azt állítják, hogy Allah nem parancsolná meg a háborút, ez legfeljebb a sátán uszítása lehet.

A Nisâ nevű, állítólagos szúra, amely a [könyv címe] című könyvben szerepel, a Koránnak a nőkkel kapcsolatos jogait gúnyolja ki és próbálja meggyalázni. Még a Koránnak a próféta feleségeivel szembeni, a háttérben való beszélgetésre vonatkozó parancsát is kigúnyolja, és a vers szó szerint szerepel ebben a könyvben is, azt állítva, hogy ez a parancs a nőket megalázza. Pedig itt az alapelv az, hogy az embereket megóvja a lélek lehetséges kísértéseitől. A nők megalázásával semmi köze sincs.

A szóban forgó könyvben az egyik figyelemre méltó pont az, hogy a Nisa nevű, kitalált szúrában a Korán öröklési, tanúságtételi stb. rendelkezéseit éles hangnemben kritizálják. Itt a nők öröksége, tanúságtétele, a férfiaknak a nők feletti bizonyos fokú felsőbbrendűsége és ehhez hasonló kérdések kerülnek megvitatásra, megkísérelve a Korán kigúnyolását:

A hamisítványban, melyet [név] néven neveznek, az iszlámellenes támadások egyre hevesebbé válnak, és azt hangsúlyozzák, hogy a Koránban említett, Allah útján vívott harcok nem valósak, és így nem lehet elnyerni a paradicsomot, Allah nem parancsolt ilyesmit. Ebben a szúrában azt állítják, hogy a muszlimok pusztítást végeznek a földön, és tönkreteszik az emberiséget és a gazdaságot. Azoknak, akik hisznek ebben az állítólagos szent könyvben, az el-Furkánu’l-Hakban, a paradicsomot ígérik, és a hatodik mondatban ez áll:

A böjt fontosságát hangsúlyozó, állítólagos szúra első versében a szunnából idéznek, a 3. versben pedig a képmutatókhoz, azaz a muszlimokhoz szólnak, és azt mondják:

Egy másik, állítólagos szúra tizennyolcadik versében pedig a Próféta (béke legyen vele) egy rágalmazó és elűzött ördög küldötteként van leírva, a muszlimok pedig hitetleneknek vannak nevezve.

Egy másik, úgynevezett szúrában, melynek neve „mekr”, a „mekr” szó gyakran szerepel, és a Koránban található hasonló kifejezésekre utal. A harmadik, állítólagos versben ismét a Próféta (béke legyen vele) szerepel, akit – Isten óvja – azzal vádolnak, hogy népét gyilkosságra és paráznaságra buzdította, ami nem lehet egy próféta tulajdonsága, hanem legfeljebb a gonosz sátáné.

Mint korábban is említettük, e könyv fő célja a muszlimok, könyveik és szent dolgaik megsértése. A hamisított szúrában ugyanis azt állítják, hogy a muszlimok a bálványimádáshoz (tághút) csatlakoztak, és ezáltal mély szakadékba zuhantak.

Első mondatában, amely a „szolgáink közül azok, akik eltévelyedtek” kifejezéssel kezdődik, a Korán Maide szúrájának 47. verse kerül példaként említésre és idézésre.

A szóban forgó könyvben szereplő állítólagos szúrák közül ez a leghosszabb, harminchét hamis versből áll. Ahogy a neve is mutatja, ez a szúra a muszlimokat bálványimádóknak minősíti. A legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb passzusa pedig az, hogy a Próféta iránti engedelmességet bálványimádásnak tartja.

A szúrában a Koránból idézetek szerepelnek, és hangsúlyozza, hogy az al-Furqan al-Hak könyv Isten által küldetett, hogy megerősítse az evangéliumot. A második mondatban ez áll:

Ez a könyv néha szó szerint, a Korán szövegét egyáltalán nem megváltoztatva másolta le. Ez látható például a Kebâir nevű, hamis szúra számos szakaszában. Ugyanezen szúra 12. szakaszában található kifejezés pedig a Bakara 171. versének pontos másolata.

Ebben az időszakban, amikor a civilizációk szövetségéért a legmagasabb szintű erőfeszítések történnek, úgy gondoljuk, hogy el kell hagyni azokat a provokatív törekvéseket, amelyek a civilizációk összecsapását szítják. Elvárjuk, hogy azok a nyugatiak, akik az állatok és növények iránt tiszteletet tanúsítanak, legalább annyira tiszteljék a világ második legnagyobb vallását és annak követőit, a muszlimokat, mint más élőlényeket.

Mert, mint fentebb is említettük, ez a könyv figyelemre méltó, mert megmutatja, milyen méreteket öltöttek a misszionárius szervezetek által az iszlám országokban végzett tevékenységek. Azt is elmondhatjuk, hogy az ilyen munkák akadályozzák, sőt, megsemmisítik a hívők közötti párbeszédet. A világbéke szempontjából elengedhetetlen, hogy ne a vallások megosztó, hanem az egyesítő vonásait hangsúlyozzuk. Az iszlám a „mindenki vallása a maga vallása” elvével egyfajta toleranciával viszonyul a világ összes vallásához. Kívánatos lenne, ha a keresztény világban is hasonló megértés és tolerancia uralkodna. Ha a könyv szerzői és támogatói őszinték szavaikban, akkor fel kell hagyniuk az új világrendről szőtt álmaikkal, és a vérontás, a háborúk és a nyomor megszüntetéséért kell küzdeniük, és törekedniük kell a kívánt ideális párbeszéd megvalósítására.

(Dr. Ali Rafet Özkan professzor)

További információért a Koránról kattintson ide:


Üdvözlettel és imádsággal…

Kérdések az iszlámról

Legfrissebb Kérdések

A Nap Kérdése