Kedves testvérünk,
Kérlek, írj erről valamit, mert nagyon össze vagyok zavarodva!!!!!
A vallás helye az univerzumban
Egyik látogatónk kérdése így kezdődik, és 7 oldalon át folytatódik. A hétoldalas kérdés lényege a következő:
A világegyetem végtelenül kiterjedt. A galaxisok egymástól fényévekben mérhető távolságra vannak. Ugyanez igaz a galaxisokon belüli csillagok közötti távolságokra is.
Tehát a kérdező nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen hatalmas univerzumot irányító teremtőnek legyen ideje és kedve az emberrel és az emberi társadalommal kapcsolatos törvényeket hozni, az embernek értéket tulajdonítani. Szerinte a teremtőnek már az univerzum, ami sokkal nagyobb, mint kellene, is elég elfoglaltságot ad. Nem kellene, hogy az emberrel is foglalkozzon.
Azt kérdezi, hogy a múltban miért engedték meg a szent iratok meghamisítását.
Az ehhez hasonló kérdések alapja általában a korból fakad.
Ennek két módja van. Meg kell vizsgálni, hogyan mutatja be magát Isten nekünk. Aztán az ember, önmagát egy tökéletes teremtőhöz hasonlítva, a maga képére formálja az istenség modelljét a világban.
Nefis egy rossz hasonlatot használ, és így téves következtetésre jut.
Egy 1950-es évekbeli erzurumi emlék világít rá erre. Akkoriban még nem voltak utak és járművek, a közlekedés nem volt kielégítő. Egy fiatalember Trabzonba ment, hogy meglátogassa rokonait. Visszatérésekor barátai köré gyűltek, és megkérdezték, mekkora a Fekete-tenger. Ő pedig így írta le a Fekete-tenger nagyságát:
Az, hogy az ember a saját képességeit szemlélve próbálja megérteni a teremtő tulajdonságait és neveit, nem vezet sehova, mert ez a megközelítés eleve hibás.
Azt állítja, hogy nem szült és nem születtetett, nincs hozzá hasonló és ellentétes, mindenki rá van utalva, ő pedig senkire sincs utalva, mindent ő teremtett, ő maga nem teremtetett, és ami teremtetettnek gondolható, az nem lehet Isten, a kevés és a sok, a nagy és a kicsi egyaránt egyenlő előtte, a múlt, a jövő és a jelen mind egy pillanatban van az ő szemében.
A mű a mesterét mutatja be. Minél nagyobb, csodálatosabb és lenyűgözőbb a mű, annál inkább megmutatja mesterének nagyságát, végtelen tudására, akaratára és hatalmára utal.
A világegyetem hatalmas mérete és rendkívüli rendje és fegyelme, minden létező szükségleteinek a lehető legjobb módon való kielégítése, a káosz és a rendetlenség hiánya Isten végtelen tudásának, akaratának és hatalmának a műve.
A Mindenható Isten e csodálatos univerzum megteremtésével csodálatos művészetét, bölcs mintáit és rejtett kincseit mutatta meg. Ezeket a létezőket mind maga szemléli, mind pedig a tudattal bírók figyelmébe és szemléletébe helyezi.
Ahogy az űr végtelen nagysága és kiterjedése ámulatba ejtő, úgy egy élő sejt is legalább annyira csodálatos, lenyűgöző és bámulatos.
Az ember mintha a világegyetem kicsinyített mása lenne, ahogy a világegyetem is mintha egy hatalmas ember lenne.
Mivel Istennek a világegyetemben végzett cselekedetei és rendelkezései parancs és akarat útján történnek, a kevés és a sok, a kicsi és a nagy számára egyaránt egyforma, nem tesz különbséget. Ahogy egy parancsnok egy katonát egyetlen parancsszóval elindít, ugyanazzal a parancsszóval egy millió katonát is elindíthat.
Ahogy Isten egyetlen parancsával teremtett egy atomot, ugyanazzal a paranccsal teremtette a végtelen univerzumot is. A teremtett dolgoknak sem a száma, sem a nagysága nem jelent különbséget Isten hatalma, akarata és tudása szempontjából. Nagy és kicsi, kevés és sok, mind egyaránt az Ő számára.
Az ember fizikai mérete az univerzumban semmit sem jelent. De az emberben lévő élet, értelem, tudás és tudat emeli őt a teremtmények fölé, és ami még fontosabb, Isten az embert méltónak tartja arra, hogy vele kommunikáljon.
Ez a hatalmas univerzum egy fához hasonlítható. A fa törzsét, gyökereit és ágait az elemek, leveleit a növények, virágait az állatok, gyümölcsét pedig az ember képviseli. Egy fa; gyökereivel, törzsével, ágaival, leveleivel és virágaival a gyümölcsének szolgál. A fa értékét és fontosságát pedig a gyümölcsének az értéke méri.
Ez a kozmikus fa galaxisaival, csillagaival, esőjével, vizével, földjével, levegőjével, növényeivel és állataival az embernek szolgál, az embert termi. Az embernek is olyan gyümölcse kell legyen, amely az egész kozmoszban lévő lényeknél értékesebb és becsesebb. Az ő gyümölcse pedig az, hogy ismeri Istent, és Neki szolgál és imádkozik. Hiszen a Mindenható Isten is kijelenti, hogy az embert azért teremtette, hogy Neki imádkozzon.
Az ember az istentiszteletben mintegy az egész univerzumot maga mögé állítva, annak öntudatlan imádatát tudatosan Istennek ajánlja fel. Így az ember, aki Isten barátja és párbeszédpartnere, anyagi értelemben semmivé válva, szellemileg az összes teremtmény fölé emelkedik.
Íme, Isten kijelenti, hogy az ember, a teremtmények legnemesebbje, minden cselekedete és viselkedése feljegyzésre kerül, és halála után feltámadva számot ad majd tetteiről, és az Isten parancsainak és tilalmainak való engedelmessége arányában a Paradicsomban vagy a Pokolban fog örökké élni.
Az emberiség az ősidők óta, az első ember, Ádám óta, mindig is feltette magának a következő kérdéseket:
Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hová megyek? Ki küldött engem ide? Miért küldött? Mi a feladatom ebben az univerzumban?
Azért küldték el nekik a 124 ezer prófétát, hogy ezekre a kérdésekre helyes választ tudjanak adni. Mivel az emberek a múltban különböző településeken és törzsekben éltek, minden közösségnek külön próféta jutott. Néhány prófétának könyveket is adtak.
Miután az emberiség anyagi és szellemi téren fejlődött, és az egész világ egyetlen faluvá vált, az egész emberiséghez már csak egyetlen próféta, Mohamed (béke legyen vele) és egyetlen könyv, a Korán küldetett.
A 124 ezer próféta mindegyike azt hirdette népének, hogy Isten létezik és egyedülvaló, a földi élet egy próbatétel, lesz feltámadás a halál után, tilos hazudni és mások jogait megsérteni, és mindenki számot fog adni tetteiről és mulasztásairól, s ennek megfelelően örökké a paradicsomban vagy a pokolban fog tartózkodni.
Az emberiség felfogásának és életmódjának megfelelően a prófétáknak küldött könyvek kezdetben rövidebbek és tömörebbek voltak, de lényegükben azonosak. Például Ádám prófétának 8-10 oldalas könyv adatott, míg az utolsó prófétának, Mohamednek (béke legyen vele) hatszáz oldalas könyv küldetett.
Az, hogy Isten megengedte a korábbi szent iratok meghamisítását, a próbatétel egyik feltétele. Azonban a Koránról egyértelműen kijelenti, hogy az nem fog megváltozni.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
