Hogyan magyarázhatjuk el a létezés és a nemlétezés fogalmait? Lehet-e ezeket definiálni?

Kérdés részletei


– Egy olyan dologról beszélek önnek, ami nagyon megzavarja az elmémet, sőt, még a gondolkodástól is fáj a fejem. A dolog pedig a következő:

– Képesek vagyunk-e megmagyarázni a létezés és a nemlétezés fogalmait?

– Például: Amikor azt mondjuk, hogy „Isten létezik”, mit is értünk valójában ezen? Mit jelent itt a „létezik” szó?

– Röviden, meg lehet-e határozni a „van” és a „nincs” fogalmát?

Válasz

Kedves testvérünk,



Van

és

nincs


fogalmait

relatív

használjuk.

Bármely tárggyal kapcsolatban

van

amikor a fogalmat használjuk, akkor ez az az objektum

az időre és térre vonatkozó kategorikus minőség

hatályos. Ezért


létezni


mondjuk.

Amikor a létezés fogalmát a tárgyaktól függetlenül használjuk, akkor


„létezés”


elérjük a fogalmát. Ez pedig az létezésnek az egészet magába foglaló

abszolút és szubsztantív jelentése

kifejezi.

De ez az abszolútum a miénk.

a tudatunk határain belüli teljességből

ezekből áll.



Hiány


ha a „van” fogalmát egy tárgyra vonatkozóan használjuk, akkor az a tárgy

nem tartozik bele az időben és térben meghatározott helyzetek egy bizonyos kategóriájába

ezent jelent.

Ezért

megsemmisülni

ugyanakkor benne

egy rejtett létezés

mert ha abszolút értelemben nemlétezés lenne, akkor magát a „nemlétezés” fogalmát sem tudnánk használni.

A tárgyaktól független nemlét fogalmát átgondolni annyit jelent, mint a létezés fogalmát is átgondolni, hiszen van, amit át kell gondolni.

Tehát a létezés abszolút, a létezni és nem létezni pedig relatív. Röviden:

Azt is mondják, hogy a semmi létezik, mert a létező dolgok a semmiből jönnek létre.

Ez a mi világunkat érinti.

hiány

és

létező

egyenlőségének


lehetséges létezés


mondjuk.

A teljes hiány létezésére pedig


lehetetlen létezésű


azaz

lehetetlen

mondjuk. Isten létezése pedig teremtményeinek létezése révén válik ismertté.


létezése elengedhetetlen


azaz

elengedhetetlen.

Mert a hiány és

Egy olyan létezőnek kell lennie, amely az egyenlő létezők létezését önmagán kívülről preferálja.

Mivel mindent Isten teremtett, létezésének forrása is Ő maga. Ezért

a teremtett létezőkkel szemben feltétlenül létező

kifejezés használatos.

Vagyoni helyzetre való tekintet nélkül.


A Mindenható Isten


az ő saját lényegének minősége pedig az ő saját tudásának a sajátja. Ennek a megismerhetetlenségnek az ismertsége pedig

„ő”

elnevezése jelenti.



Ő (hímnemű)


legyen az teremtmény vagy sem, az isteni lényen alapuló különleges létezést fejezi ki.

Az önmagában létező lény az az állapot, amelynek létezését mi állítjuk, de a minőségét soha nem fogjuk tudni.

Röviden, amikor azt mondjuk, hogy Isten létezik, a teremtményekből indulunk ki.

vacibü’l-vücut, azaz szükségszerűen létező

így mondjuk. A teremtményektől függetlenül.

az isteni lényeghez tartozó létezés is Ő (hüve)

mondjuk.

Valójában az Ihlas szúra ezt a helyzetet gyönyörűen bemutatja:



„Mondd: Ő Allah, az egyetlen és páratlan. Minden létező Őt igényli, Ő pedig senkit sem. Mindezek ellenére semmi sem hiányzik az Ő létezéséből, és semmi sem adódik hozzá. Mégis, semmi, amit el tudsz képzelni, nem lesz az Ő egyenértékűje.”


Üdvözlettel és imádsággal…

Kérdések az iszlámról

Legfrissebb Kérdések

A Nap Kérdése