– Egy olyan dologról beszélek önnek, ami nagyon megzavarja az elmémet, sőt, még a gondolkodástól is fáj a fejem. A dolog pedig a következő:
– Képesek vagyunk-e megmagyarázni a létezés és a nemlétezés fogalmait?
– Például: Amikor azt mondjuk, hogy „Isten létezik”, mit is értünk valójában ezen? Mit jelent itt a „létezik” szó?
– Röviden, meg lehet-e határozni a „van” és a „nincs” fogalmát?
Kedves testvérünk,
Van
és
nincs
fogalmait
relatív
használjuk.
Bármely tárggyal kapcsolatban
van
amikor a fogalmat használjuk, akkor ez az az objektum
az időre és térre vonatkozó kategorikus minőség
hatályos. Ezért
létezni
mondjuk.
Amikor a létezés fogalmát a tárgyaktól függetlenül használjuk, akkor
„létezés”
elérjük a fogalmát. Ez pedig az létezésnek az egészet magába foglaló
abszolút és szubsztantív jelentése
kifejezi.
De ez az abszolútum a miénk.
a tudatunk határain belüli teljességből
ezekből áll.
Hiány
ha a „van” fogalmát egy tárgyra vonatkozóan használjuk, akkor az a tárgy
nem tartozik bele az időben és térben meghatározott helyzetek egy bizonyos kategóriájába
ezent jelent.
Ezért
megsemmisülni
ugyanakkor benne
egy rejtett létezés
mert ha abszolút értelemben nemlétezés lenne, akkor magát a „nemlétezés” fogalmát sem tudnánk használni.
A tárgyaktól független nemlét fogalmát átgondolni annyit jelent, mint a létezés fogalmát is átgondolni, hiszen van, amit át kell gondolni.
Tehát a létezés abszolút, a létezni és nem létezni pedig relatív. Röviden:
Azt is mondják, hogy a semmi létezik, mert a létező dolgok a semmiből jönnek létre.
Ez a mi világunkat érinti.
hiány
és
létező
egyenlőségének
lehetséges létezés
mondjuk.
A teljes hiány létezésére pedig
lehetetlen létezésű
azaz
lehetetlen
mondjuk. Isten létezése pedig teremtményeinek létezése révén válik ismertté.
létezése elengedhetetlen
azaz
elengedhetetlen.
Mert a hiány és
Egy olyan létezőnek kell lennie, amely az egyenlő létezők létezését önmagán kívülről preferálja.
Mivel mindent Isten teremtett, létezésének forrása is Ő maga. Ezért
a teremtett létezőkkel szemben feltétlenül létező
kifejezés használatos.
Vagyoni helyzetre való tekintet nélkül.
A Mindenható Isten
az ő saját lényegének minősége pedig az ő saját tudásának a sajátja. Ennek a megismerhetetlenségnek az ismertsége pedig
„ő”
elnevezése jelenti.
Ő (hímnemű)
legyen az teremtmény vagy sem, az isteni lényen alapuló különleges létezést fejezi ki.
Az önmagában létező lény az az állapot, amelynek létezését mi állítjuk, de a minőségét soha nem fogjuk tudni.
Röviden, amikor azt mondjuk, hogy Isten létezik, a teremtményekből indulunk ki.
vacibü’l-vücut, azaz szükségszerűen létező
így mondjuk. A teremtményektől függetlenül.
az isteni lényeghez tartozó létezés is Ő (hüve)
mondjuk.
Valójában az Ihlas szúra ezt a helyzetet gyönyörűen bemutatja:
„Mondd: Ő Allah, az egyetlen és páratlan. Minden létező Őt igényli, Ő pedig senkit sem. Mindezek ellenére semmi sem hiányzik az Ő létezéséből, és semmi sem adódik hozzá. Mégis, semmi, amit el tudsz képzelni, nem lesz az Ő egyenértékűje.”
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
