Kedves testvérünk,
Az imádság nemcsak szóval, hanem cselekedettel és tettel is történik.
Ezért bárki, aki betartja azokat a szabályokat, amelyeket Isten a világegyetemben lefektetett,
ténylegesen imádkozott
azt jelenti.
Tehát a muszlimok nem csupán szóbeli imákkal, hanem a szabályoknak megfelelően végzett munkával és a szabad akaratukból végrehajtott, eredményt hozó cselekedetekkel is kielégítik szükségleteiket.
Allah, a Mindenható, a Könyvében
„Imádkozzatok értem, hogy elfogadjam.”
(Gáfir, 40/60)
azt mondja,
„Az ember csak szorgalommal és igyekezettel érheti el, amit akar, és szorgalmának és igyekezetének az eredménye bizonyosan megmutatkozik majd.”
azt mondja.
(An-Najm, 53/39)
Ha tehát ezt a két kijelentést egységben értelmezzük és alkalmazzuk, akkor a következő következtetésre jutunk:
A szolga munkával fogja kielégíteni szükségleteit, miközben Istenhez fog imádkozni, hogy munkája sikeres legyen, az akadályok elháruljanak, és ne érje semmilyen baleset vagy baj.
Az ima, az eredményétől függetlenül, egy különleges és fontos vallási cselekmény. Az ima az az állapot, amelyben a szolga a legközelebb van az Urához. Az a szolga, aki tudatosan, szívéből jövő szavakkal, a nyelvének erejével az Úrhoz fordul, az egyik legtisztább imádatot végzi.
Isten és az Ő küldötte által átadott imákat is, a nyelve az egyik oldalon, az elméje a másikon.
(tudat)
Természetesen elfogadható, ha valaki egyedül, mások jelenléte nélkül imádkozik.
Ami az ima eredményét illeti, az vagy ebben a világban, vagy az örökkévalóságban mindenképpen megvalósul.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
