Kedves testvérünk,
A Mindenható Isten a Koránban maga jelölte meg, kiknek kell a zakatot adni:
„A szegényeknek, a rászorulóknak, a (zakatot gyűjtő) hivatalnokoknak, azoknak, akiknek a szívét (az iszlámhoz) közelebb kell hozni, a rabszolgáknak, a foglyoknak, az adósoknak, az Isten útján (harcolóknak) és az úton rekedteknek van szánva a zakat (a szegényeknek és rászorulóknak szánt adomány), mint Isten által elrendelt kötelesség. Isten tudó és bölcs.”
[Bűnbánat, 9/60]
A lényeg az, hogy e nyolc kategória szükségleteit kielégítsük. Természetesen egy országban nem lehet mind a nyolc kategóriát egyidejűleg megtalálni. Ebből a szempontból az iszlám nem írja elő, hogy a zakátot feltétlenül e nyolc kategória között kell elosztani, hanem azt javasolja, hogy a rászorulók azonosítása után kell odaadni. Ez a rászoruló lehet egyetlen kategória is. [1]
A zakat akkor is teljesítettnek számít, ha egy osztályból csak egyetlen személynek adják.
Mert a kötelező adományozás megtörtént. [2] Ha azonban egy adott helyen a nyolc említett kategóriából csak néhány létezik, akkor mindegyikre odafigyelni célszerűbb. Ha azonban az adományozott zekát mennyisége kevesebb, mint a megadott küszöbérték, akkor azt egyetlen személynek adni erényesebb. Mert a zekát célja bizonyos értelemben a szegények szükségleteinek kielégítése. Ha az adományozott zekát egy szegény ember szükségleteit kielégítő mértékű, akkor egyetlen személynek adni célszerűbbnek tartatik. [3]
A nisab mértékét elérő zekat.
Egyedül egy szegénynek adni pedig tiszteletlenségből fakadóan nem helyénvaló.
De ha megadják, akkor érvényes.[4] Ha azonban a zekátra szoruló személy adós, és az adósság összege többszörösen meghaladja a nisab-ot (a zekát fizetésének kötelezettségét kiváltó vagyonminimumot), akkor semmi kifogás nem merül fel az ellen, hogy mind az adósságát törlesszék, mind pedig a szükségleteinek fedezésére elegendő zekát adjanak neki.
Egy ilyen népes, szegény családnak adott zakat meghaladhatja a nisab mértékét. Ha a zakatot a családtagok között elosztják, és mindegyiküknek a nisab mértékénél kevesebb jut, akkor nincs semmi akadálya.[5]
Lábjegyzetek:
1. El-Hidâye – Merğinani – Fetâvâ-yi Hindiyye – Ibn Abidin.
2. Fethü’l-Kadîr, Kemal İbn Hümam.
3. Ez-Zahidi, Fetâvâyi Hindiyye.
4. Al-Hidája, Mergináni.
5. Fetâvâ-yi Kaadıhan, Fetâvâ-yi Hindiyye.
(Celal Yıldırım, Az iszlám jogtudomány a maga alapelveivel, Uysal Könyvkiadó: II/169-170)
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
