– Seyyid Abdülhakim-i Arvasi úr a hitet így írja le:
„A hit az, hogy azokat a dolgokat, amelyeket Mohamed próféta kinyilatkoztatott, az értelem, a tapasztalat és a filozófia megkérdezése nélkül elfogadjuk és hisszük. Ha azért fogadja el, mert ésszerű, akkor az értelmet fogadta el, nem a prófétát, vagy pedig a prófétát és az értelmet együtt fogadta el, ami azt jelenti, hogy a prófétába vetett bizalom nem teljes. Ha a bizalom nem teljes, akkor nincs hit.”
Kedves testvérünk,
– Először is, nem tudjuk, hogy Seyyid Abdülhakim Arvasi Hazretleri pontosan mit mondott, illetve hogy történtek-e hozzáadások vagy elvételek.
Néha a megjegyzésekkel új formákat lehet adni.
Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy Seyyid Abdülhakim-i Arvasi Hazretlerinin a hit definíciójában a ráció túlzott hangsúlyozásának elkerülésére tett utalása nem az első hitre térésre, hanem a hit követelményeinek teljesítésekor betartandó szabályra vonatkozik. Hiszen a hit tudás. A tudás pedig az értelemre támaszkodik. Az iszlám pedig alávetettséget követel.
Ezért, ha valaki a hite szerint a Próféta (béke legyen vele) egy szavát vagy a Korán egy versét csak azért fogadja el, mert az az ő értelmével egyezik, akkor ez azt jelenti, hogy az illető az értelemben hisz, ahogy az a fent említett kifejezésben is szerepel.
„Nem, nem! A te Uradra esküszöm, ők nem lesznek hívők, amíg téged nem tesznek bíróvá azokban a dolgokban, amelyekben vitatkoznak, és amíg nem fogadják el a te ítéletedet teljes szívvel, anélkül, hogy bármi kétségük lenne.”
(Nisa, 4/65)
Ezt a tényt a fenti versből érthetjük meg. Abdulhakim Hazretleri szavait ebben a kontextusban kell értelmeznünk.
„A hit,
Sa’d-ı Taftazanî tefszere szerint: ‘Az Úr, az Ő akarata szerint, a szolgájának szívébe,
a szabad akaratának gyakorlásából
aztán az általa teremtett fény az.'”
(lásd: İşarat-ül İ’caz, 42. oldal)
Az embernek a csekélyke akaratát kell használnia,
a saját eszét használni
ez azt jelenti. Egyébként az iszlám vallásban sem a hit, sem a cselekedet terén
a gyermekek és a mentálisan betegek felelősségre vonásának mellőzése
Az oka az, hogy nincsenek eszük.
A hit az, hogy hiszel.
A hit mindenekelőtt az értelem megelégedettsége. Ahol az értelem nem elégedett, ott nem beszélhetünk hitről.
A Koránban több tucat helyen
„Hát nem használják az eszüket? Nem gondolkodnak el rajta?”
Az ehhez hasonló kifejezések az értelem fontosságát mutatják.
Ezért a hit és az iszlám kérdésében
-a fentebb említett témán kívül-
Az észérvet félretenni sosem helyes…
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
