Kedves testvérünk,
Először is, meg kell jegyeznünk, hogy ez a kérdés nem egyértelműen tisztázott, a tudósok által egyöntetűen elfogadott dolog. A végítéletre és a feltámadásra vonatkozó különböző hadíszok eltérő megfogalmazásai miatt többféle értelmezés létezik.
(Részletesebb információért lásd: Gazzálí, Ihjá; Kurtubí, Tezkire; Ibn Hadzser, Fethu’l-Bárí, a vonatkozó részeket)
Különösen a Szirát-híd utáni, a paradicsomba vezető úton lévő állapotukról nem találtunk megnyugtató információt a témával kapcsolatos forrásokban.
A különböző vélemények között megoszthatunk néhány általunk preferált információt. Először nézzük meg a releváns versek fordításait:
„Esküszöm a te Uradra, hogy mi mindannyiukat, és a sátánokat is, feltámasztjuk és magunk elé gyűjtjük, majd a pokol köré térdre borulva odavezetjük őket. Aztán minden közösségből kiválasztjuk azokat, akik a leginkább vétkeztek a Könyörületes ellen. És mi bizonyára jobban tudjuk, kik érdemlik meg leginkább a poklot. Közületek senki sem lesz, aki ne érné el a poklot. Ez a te Uradnál elrendelt dolog. Aztán mi megmentsük azokat, akik féltek Allahtól és óvakodtak a bűnöktől, és a gonoszokat ott térdre borulva hagyjuk.”
(Mária, 19/68-72)
.
A fenti versekben szereplő információk alapján Ibn Maszúd véleményét vehetjük alapul, miszerint a híd a pokol felett épült és mindenki át fog rajta menni (lásd Ibn Atiye, a vonatkozó versek magyarázata).
Ugyanezt a véleményt Ibn Abbász, Kabu’l-Ahbar, Szuddí és Haszan-i Baszrí is vallotta. Szuddí Ibn Maszúdtól is egy erre vonatkozó, merfú (a Próféta szavaira visszavezethető) hagyományt idéz. Abu Bekir el-Enbári is rámutatott arra, hogy sok tudós egyetértett ezzel a nézettel.
(lásd Kurtubi, a vonatkozó vers magyarázata).
Ibn Maszúd szerint ebben a versben az áll, hogy minden embernek át kell kelnie a pokol felett épült hídon. Ezek közül…
az istenfélők
Az engedelmesek pedig – tetteik sokaságával, szépségével és értékével arányos sebességgel – átkelnek onnan és a paradicsomba jutnak.
A lázadók pedig,
Aki a laptopot leejti, a pokolba zuhan. Azok, akik hitetlenek, örökké ott maradnak. A hívők, még ha bűnösök is, akiknek van egy cseppnyi hitük, miután kiállták a bűneikért járó büntetést, vagy Isten kegyelméből, egy napon megmenekülnek onnan és a paradicsomba jutnak.
Akik a paradicsomba tartanak, azokat angyalok fogadják;
„Akik pedig az Úrjuknak engedelmeskedtek és tőle féltek, azokat csoportosan viszik a Paradicsomba. Amikor odaérnek és a kapuk kinyílnak, a Paradicsom őrei…”
„Üdvözlet nektek, boldogok vagytok! Gyertek, lépjetek be oda, hogy örökké ott maradjatok!”
‘
úgy mondják.”
(Zümer, 39/73)
A versben erre a pontra hívják fel a figyelmet.
„Az angyalok azt mondták nekik:
„Ez az a nap, amelyre ígéretet kaptatok!”
így fogadják őket.”
(Enbiya, 21/101)
A versben is erre a fogadtatásra utalnak.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
