– Azt mondják, aki nem ad zekátot, annak a vagyona csökken. Pedig sokan vannak, akik nem adnak zekátot, mégis meggazdagodnak. Mi ennek az oka?
Kedves testvérünk,
Ez a világ a szolgálat és a fáradtság helye, nem pedig a jutalom és a kényelem helye.
Az ember legfőbb feladata az Úr megismerése és az általa elrendelt mértékeken belül való élet. Ennek útja pedig az istentiszteleten keresztül vezet.
Az istentisztelet két részből áll:
1.
Pozitív vallási cselekmények
2.
Negatív vallási cselekmények
Az istentisztelet pozitív oldala az általunk ismert imádság, böjt és más vallási cselekmények; a negatív oldala pedig az, hogy az ember betegség, csapás és természeti katasztrófa esetén érzi tehetetlenségét és gyengeségét, és azáltal, hogy Istenhez menekül és türelmesen viseli a megpróbáltatásokat, nagy jutalmat nyer.
Másfelől pedig a csapások leghevesebbikeit Allah legkedvesebb szolgái szenvedik el.
-elsősorban a mi Urunk (béke legyen vele)-
A próféták és az igazlelkűek is ki voltak téve a megpróbáltatásoknak. Ha a csapás, ahogy gondolják, feltétlenül valami rossz lenne, akkor Allah nem sújtaná azokat, akiket a legjobban szeret. Mert ahogy a hadíszban is szerepel:
„A legtöbb megpróbáltatásnak és nehézségnek kitett emberek a legkiválóbbak, a legtökéletesebbek.”
(1)
Azért sújtják a muszlimokat gyakrabban csapások és bajok, mert ebben a világban elkövetett hibáikért és bűneikért itt kapják meg a büntetésüket, és nem a feltámadás napján. Ugyanis, ahogy a súlyos bűnöket és gyilkosságokat a nagy bíróságok, a kisebb bűnöket pedig a kisebb bíróságok ítélik meg, úgy a kevés bűnt elkövető hívők hibáit ebben a világban különféle csapások és bajok tisztítják meg, és nem kerülnek a feltámadás napjának, a nagy bíróságnak a hatáskörébe. Azonban a súlyos bűnöket elkövető hitetlenek büntetéseihez képest ennek a világnak a csapásai és bajai csekélyek, ezért azokat a nagy bíróságra, az örök büntetés helyére, a pokolra halasztják.
A hívők bűneiért sokszor ebben a világban csapások és bajok érik őket. Így a büntetésük ebben a világban letisztul, és a túlvilágon nem kell büntetést szenvedniük. Azonban a hitetlenek és a zsarnokok bűnei és gonoszságai oly nagyok, hogy a földi csapások és bajok nem felelnek meg büntetésüknek, ezért büntetésüket teljes egészében a túlvilágra halasztják. Még ebben a világban is a kisebb bűnökért a kisebb bíróságokon, a nagyobb bűnökért pedig a nagyobb bíróságokon szabják ki a büntetést.
Természetesen, egy olyan ember, aki ezrek, sőt milliók átkát vonja magára, nem fogja itt a földön elnyerni méltó büntetését. Csak a pokolhoz hasonló büntetés felelhet meg bűneinek.
A mi Urunk, a Próféta (béke legyen vele):
„A vagyonotokat a zakát (kötelező adomány) megfizetésével védelmezzétek.”
Azt mondta, hogy aki meg akarja védeni a vagyonát, annak a legfőbb lelki biztosítéka a zakat (kötelező adomány).
Sőt, a hadísz- és szírkönyvekben leírtak szerint, amikor a Szent Próféta (béke legyen vele) ezt a szent hadíszt a társainak mondta, egy arra haladó keresztény arab megállt és a Prófétához (béke legyen vele) fordult:
„Most elmegyek, kiszámolom és befizetem a zakatomat, meglátjuk, bejön-e, amit mondtál?”
Azt mondta. A Próféta (béke legyen vele) elmosolyodott. Az ember hazament és megtette, amit mondott. Egy idő múlva csatlakozni akart egy kereskedelmi karavánhoz, amely Damaszkuszba indult; de mivel fontosabb kereskedelmi ügyei merültek fel, megkérte szomszédait, akik csatlakoztak a karavánhoz, hogy vigyék magukkal egy teve terhétnyi áruját. Szomszédja beleegyezett, és elindultak Damaszkuszba. Egy hét múlva elterjedt a hír, hogy a rablók kirabolták a kereskedelmi karavánt. A keresztény kereskedő, akit két szempontból is érintett az eset, úgy döntött, hogy a következő napon a Prófétához (béke legyen vele) fordul; ekkor kapott egy üzenetet a szomszédjától:
„A karavánt rablók támadták meg. De mikor az utolsó állomásra értünk, a te tevédnek kificamodott a lába, nem tudott menni, így kénytelenek voltunk a tevét a holmival együtt ott hagyni az állomáson, és úgy indultunk tovább. Ez a szerencsétlenség ért minket. A te holmid és a tevéd megmenekültek.”
A hírt hallva örömében egyenesen a Próféta színe elé ment és így szólt:
„Ó, Mohamed, te az igaz próféta vagy. Amit mondtál, az beteljesedett. Belépek az iszlámba. Taníts meg rá…”
ezáltal a prófétai csodák egyikének a megnyilvánulásához vezetett. (Mahir İz, Vallás és Társadalom).
Bediüzzaman mester a zakat (kötelező adomány) elmulasztásának következményét a következőképpen fogalmazza meg:
„A zakat mindenki számára áldás forrása és a bajok elhárítója. Aki nem adja meg a zakatot, annak valószínűleg a zakatnak megfelelő vagyon fog eltűnni a kezéből; vagy felesleges dolgokra fogja költeni, vagy valamilyen csapás fogja elvenni.”
„Egy igaz, képzeletbeli álomban, az Első Világháború ötödik évében, egy csodálatos álomban megkérdeztek tőlem:”
„Miért éri a muszlimokat ez az éhínség, ez a pénzügyi veszteség és ez a testi megpróbáltatás?”
Álmomban mondtam:
„A Mindenható Isten a vagyonunk egy tizedét vagy negyvenedét kérte tőlünk, hogy a szegények imáit elnyerjük és a gyűlöletüket, irigységüket megakadályozzuk. Mi azonban kapzsiságunkból nem adtunk. A Mindenható Isten a felhalmozott zakátnak a negyvenedéből harmincat, a tizedéből nyolcat vett el. És évente csupán egy hónapban kért tőlünk hetven bölcsességgel teli böjtöt. Mi pedig sajnáltuk magunkat, és nem vállaltuk a múló, kellemes böjtöt. A Mindenható Isten büntetésül öt éven át kényszerített minket egy hetvenféle bajjal járó böjtre. És a nap huszonnégy órájából egyetlen órát kért tőlünk, egy kellemes, magasztos, fényes és hasznos isteni tanítást. Mi pedig lustaságból nem végeztük el azt az imát és áhítatot. Azt az egy órát a többi órához adtuk, és elvesztegettük. A Mindenható Isten pedig kárpótlásul öt éven át tanítással, oktatással és futkározással egyfajta imát végeztetett velünk.” – mondtam.
1) el-Münâvî, Feyzü’l-Kadîr, 1:519, no: 1056; el-Hâkim, el-Müstedrek, 3:343; Buharî, Merdâ: 3; Tir¬mizî, Zühd: 57; İbni Mâce, Fiten: 23; Dârimî, Rikâk: 67; Müsned, 1:172, 174, 180, 185, 6:369.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
