„Ne imádkozz soha többé azokért, akik meghaltak, és ne állj a sírjuknál! Mert ők tagadták Allahot és az Ő küldöttét, és bűnösökként haltak meg.”
(Tevbe, 9/84)
az áversben szereplő
„örökké”
A szóból az érthető, hogy nem Allah örökkévalóságához hasonló örökkévalóságról van szó, hanem arról, hogy a mi Prófétánk (béke legyen vele) haláláig nem végezték el az imájukat.
„Örökké”
itt nem a végtelenségével, hanem a prófétánk halálával van korlátozva.
„Örökösei lesznek a Paradicsom kertjeinek. Ott fognak örökké lakni.”
(Müminun, 23/11)
Helytelen lenne-e az igeversben szereplő örökkévalóság szót úgy értelmezni, mint nem az Isten örökkévalóságához hasonló végtelenséget, hanem az előző igeversben említettekhez hasonlóan bizonyos korlátokkal rendelkező örökkévalóságot?
Kedves testvérünk,
–
„Örökkévaló/örök”
A szó eredeti jelentése végtelenség. Ám átvitt értelemben, hosszú időtartamra is használják.
Ezért az „örök” szó valódi vagy átvitt értelme a szövegkörnyezettől függ.
„értelemmel”
felfogható.
Mohamed próféta élete véges volt.
eszerint,
„Soha ne imádkozzatok azokért, akik közülük meghaltak, és ne álljatok a sírjuknál…”
Mivel az adott versben szereplő szónak nem lehet a végtelenség jelentése, egyértelmű, hogy itt átvitt értelemben van használva. Az átvitt értelemben való használat célja az adott téma legvégső dimenziójának bemutatása.
–
A paradicsom és a pokol örökkévaló és végtelen léte a Korán, a hadíszek és az összes égi vallás egyetértésével bizonyított.
mivel állandó,
„Örökösei lesznek a Firdevs-kertnek. Ott fognak örökké lakni.”
A versben szereplő „Örökkévaló” szót feltétlenül az örökkévalóság értelemben kell értelmezni.
A témával kapcsolatos két vers fordítása a következő:
„Ami pedig azokat illeti, akik hisznek és jót cselekszenek… ők a Paradicsom lakói lesznek, és ott örökké fognak tartózkodni.”
(Al-A’ráf, 7:42)
„Akik pedig hazugságnak tartják a mi jeleinket és gőgösen elfordulnak tőlük, azok a pokol lakói lesznek, és örökké ott fognak maradni.”
(Al-A’ráf, 7:36)
Ebben a két versben szereplő és
„folytonos / örök”
általunk lefordítva
„halidun”
szó,
„HULD”
gyökerektől ered.
A szó szótári jelentése: megmaradni, örökkévalóvá válni. A paradicsomban halidnak lenni azt jelenti, hogy onnan soha nem távozva, örökké élni. A huld országa örök/örökkévaló hazát jelent. A paradicsom egyik neve „Daru’l-huld”, ami azt fejezi ki, hogy lakói ott örökké fognak élni.
(lásd Liszán al-Arab, Tehzíb al-Luga, Kitáb al-Ajn, „HLD” szócikk)
„Akik ilyenek (szerencsétlenek), azok a túlvilágon a leghevesebb tűzbe jutnak. Ott már sem meghalni nem tudnak, sem pedig megnyugvást nem találnak.”
(Al-A’la, 87/12-13)
A versben szereplő „pokol” szó az örökkévalóság, azaz a végtelenség értelmében van használva.
„ott már senki sem hal meg…” (vagy: „ott már nem halnak meg…”)
a következő mondattal van kifejezve.
A következő hadíszok is azt mutatják, hogy a menny és a pokol örökkévaló, azaz végtelen.
„Ó, emberek! Bizony, a végső visszatérés Allahhoz van. Aztán vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba kerülünk. Ott örök és halhatatlan lakhelyünk lesz.”
A Mecmau’z-zevaidben ez a hadísz hitelesnek van minősítve.
(lásd: Macmauz-Zevaid, 5/56)
„A végítélet napján az emberekhez szólva azt mondják: »Ó, a paradicsom népe! Számotokra mostantól örök halhatatlanság van. Ó, a pokol népe! Számotokra is örök halhatatlanság van.«”
(Buhári, Rikak, 51; Muszlim, Cennet, 40; Tirmizi, Cennet, 20)
Ezekben a hadíszekben az örökkévalóság szó mellett a halhatatlanság szó is szerepel, így a téma egyértelművé válik, és nem hagy teret a kételyeknek.
További információért kattintson ide:
– Hogyan kell válaszolnunk azoknak, akik azt állítják, hogy a menny és a pokol nem örökkévaló, és hogy – Isten ne adja – Isten egy idő után megunja és elpusztítja a mennyet és a poklot?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
