Kedves testvérünk,
És azok, akiknek mi adtuk a könyvet, tudják, hogy ez a Könyv (azaz a Korán) bizony az Úrtól, igazsággal lett leküldve. Tehát ne légy a kételkedők közül, és ne engedj azoknak, akik a kételkedők közé tartoznak, és más bírót javasolnak. Bizony, ez a könyv az Úrtól leküldött igaz szó. És az Úr szava igazságban és igazságosságban tökéletes. Vagyis a Korán egy olyan Isten-szó, amely magában foglalja mind a híradó (hírekkel kapcsolatos), mind a felszólító (kívánságmódú) aspektusokat, az egyikben a kívánt igazság, a másikban pedig a kívánt igazságosság. A Korán hírei és ígéretei szempontjából teljesen igaz, maga az igazság; távol van a hazugságtól és a kételytől. Törvényei és rendelkezései szempontjából pedig teljesen igazságos, maga az igazság, távol van az elnyomástól és a ferdítéstől. Senki és semmi sem tudja megváltoztatni az Úr szavait, nem tudja felülbírálni, megkülönböztetni vagy kijavítani. Senki sem tudja eltávolítani az Ő szavait, és helyette igazabbat és igazságosabbat tenni, sem pedig azonosat. A szó az Ő szava, a törvény az Ő törvénye, a könyv az Ő könyve, az ítélet az Ő ítélete. Tehát hogyan lehet elképzelni és megengedni, hogy az Úrtól eltérő bírót kérjenek, miközben Ő mindig halló és tudó? Ahogy hallja a titkos és nyílt szavakat, és mindent tud, úgy hallja a pereskedők ügyeit, ismeri szándékaikat és céljaikat. És amellett, hogy ismeri mindazoknak a megjelenését, akiknek ítéletre kell állniuk, ismeri a láthatatlan oldalukat is. Így ítél és így hoz ítéletet. Ki tudja megsemmisíteni az Ő ítéletét? És ki tudja elkerülni az Ő ítéletét? Isten ítélete ez.
Azt állítják, hogy ha a Prófétát elűzik szülőföldjéről, ők sem maradhatnak sokáig utána, mert Istennek ez a törvénye volt a korábbi próféták népeivel szemben, és Isten törvénye nem változik. A Próféta (béke legyen vele) a leginkább a Kurejs törzs nyomása alatt szenvedő gyenge és védtelen embereket ösztönözte arra, hogy menjenek Abesszíniába. Valószínűleg a Kurejs törzs könyörtelen nyomása miatt ő maga is korábban fontolgatta Abesszíniába menni, de megelégedett azzal, hogy a leginkább nyomást elszenvedő társait küldte el. Ezt követően a Kurejs törzs nyomása még inkább fokozódott.
A pogányok zaklatták a Prófétát (béke legyen vele), és megpróbálták elűzni Mekkából, azt gondolván, hogy így elnémítják, és senki sem fogja hallgatni a szavait. Ebben a versben Allah vigasztalja a Prófétát (béke legyen vele), és tudatja vele, hogy akik zaklatják őt, hogy elűzzék szülőföldjéről, nem fognak sokáig ott maradni utána, és büntetésül szenvedni fognak, amiért elűzték a Prófétát (béke legyen vele). Ez már korábban is megtörtént más népeknél; akik elűzték prófétáikat, büntetésben részesültek.
Valóban, egy idő után a Próféta (béke legyen vele) elment közülük, és ők sem maradtak sokáig. Elhagyták otthonaikat, hogy a Próféta (béke legyen vele) seregével harcoljanak, de soha nem tértek vissza, Badrnál lelték halálukat.
Az övék a jó hír a földi és a túlvilági életben. Ez az ő sajátosságuk, Istennek az irántuk való kegyessége és ajándéka. Ez az alapja annak a tételnek, hogy „az Isten barátainak csodái igazak”. Mivel nem ismernek más barátot és védelmezőt, mint Istent, félnek és óvakodnak attól, hogy Istennek ellentmondjanak, és semmitől sem félnek, csak tőle, és mivel Isten az ő barátjuk, már nincs bennük sem félelem, sem szomorúság. A földi életben is megígérték nekik a jó hírt, és a túlvilági életben is. Ebből a szempontból a földi életben…
És persze a túlvilágon is,
áldásban részesülnek majd.
Isten szavában nincs változás. Ez azt jelenti, hogy Isten ígéreteiben, örömhíreinek szavaiban semmiféle változás nem lesz. Nincs és nem is lehet olyan hatalom, amely megváltoztathatná Isten szavát, vagy eltörölhetné az Ő meghozott ítéletét, döntését. Például: Nincs olyan erő vagy érvényes akadály, amely megijeszthetné vagy elszomoríthatná azt, akinek Isten azt mondta: „Ne félj, ne szomorkodj!” Isten soha nem szegi meg ígéretét, hanem betartja azt. Ezért,
A vers értelmében, még az evliyaullah-ok (szentek) esetében sem áll fenn annak a lehetősége, hogy Allah, a Mindenható, megváltoztassa az ígéretét, a jó hírét, amit e világi és a túlvilági életre adott, mindaddig, amíg ők maguk nem változtatják meg, nem rontják el magukban azt a velâyet (szentség) tulajdonságot, azt a hitet és a jámborságot. Ezek örök ígéretek.
Mivel az istenfélőket ilyen örömhírekkel örvendeztették meg, és semmi félelmük, sem bánatuk nem lesz, akkor, ó, igaz próféta, aki a prófétaság magasabb rangját viseli, tudd meg, hogy téged semmi félelem és bánat nem érhet.
Azt hangsúlyozza, hogy Isten könyve, a Korán megváltoztathatatlan, és Istenen kívül nincs senki, akihez menedékért lehetne fordulni.
Istennek az előzőekkel szembeni szokása szerint, azaz az általa megszabott törvény szerint. Mert egy országban, egy helyen a viszályt és a romlást szítókat ősidők óta minden nemzetben gyilkossággal és elűzéssel büntették. Te sem találsz változást Istennek ebben a szokásában és törvényében. Tehát az iszlám vallás, amely az előző népek bizonyos rendeleteit és törvényeit eltörölte, nem azért jött, hogy eltörölje és megváltoztassa a káros és romboló elemek elűzésének és eltávolításának törvényét. Mert Isten nem szereti a rombolókat, és az iszlám nem a rombolást, hanem a nyugalmat és a békét akarja szaporítani.
Az isteni kinyilatkoztatásból származó égi könyvek mentesek minden ellentmondástól és vitától. Hiszen a küldöttnek adott könyv Isten szava. Az evangélium meghamisítását az bizonyítja, hogy négy evangélium létezik, amelyek egymásnak ellentmondanak, eltérő információkat adnak, és ez nyilvánvaló.
A Máté-evangélium célja ismét Jézus életének, halálának és feltámadásának bemutatása. Márk evangéliuma a legrövidebb, és sokat beszél az emberek Jézus iránti érdeklődéséről és Jézus életéről. Lukács pedig már a könyve elején egyértelműen kijelenti, hogy célja Jézus életének pontos és részletes leírása. Az, hogy a könyvét Theofilosznak írta (Lukács 1:3), azt mutatja, hogy nem Jézushoz tartozik. János pedig azt állítja, hogy az evangéliumot maga írta; és azt mondja: „hogy az ő nevében éljetek” (20:30-31).
Az isteni kinyilatkoztatás pedig nem más, mint Isten szava, beszéde, kijelentése. Tartalmazza azokat a törvényeket, parancsokat és tilalmakat, amelyeket Isten a prófétáknak és az emberiségnek rendelt. Hírt ad a korábbi prófétákról és a halál utáni életről.
Mint látható, ezek az említett evangéliumok Jézus Krisztus után íródtak és az ő életét örökítették meg. Az isteni kinyilatkoztatás másolatai keveredtek, és az Jézus Krisztusnak kinyilatkoztatott eredeti evangélium meghamisítva lett. Alapos vizsgálat és józan gondolkodás után ez a tény egyértelműen láthatóvá válik.
Először is, az evangéliumok Jézus Krisztus után egy évszázaddal íródtak, és nem Jézus Krisztus nyelvén. Sőt, az Újszövetség szerint az evangéliumok írói nem mások, mint az első keresztény közösség szóvivői, akik rögzítették a szóbeli hagyományt. Az evangéliumok írói mindegyike a maga stílusában, a maga egyéniségének, a maga egyedi vallási törekvéseinek megfelelően, a környezetükből átvett szavak és történetek között bizonyos összefüggéseket teremtett.
A Máté evangéliumában (1/1-17) Jézus Krisztus ősatyáiként felsorolt nevek száma (Ábrahámot is beleértve) 40. A Lukács evangéliumában felsorolt nevek száma pedig (Ábrahámot is beleértve) 55.
A Lukács-evangélium (3/23-38) Mátát említi Jézus apjaként, míg a Máté-evangélium (1/16) Józsefet, az ácsot.
Máté evangéliuma (11/18) azt állítja, hogy János nem evett és nem ivott, míg Márk evangéliuma (1/6) azt mondja, hogy János sáskát és erdei mézet evett, ami ellentmond egymásnak.
Máté (27/60), Márk (15/46) és Lukács (23/53) szerint a holttestet elvitték és egy sziklába vájt sírba helyezték. János (19/41) szerint Jézus holttestét egy kertben lévő sírba helyezték. Máté evangéliuma (17/15) arról számol be, hogy egy ember azért jött Jézushoz, hogy meggyógyítsa epilepsziás fiát, míg Márk evangéliuma (9/17) arról beszél, hogy egy néma szellem által megszállt fiát hozta Jézushoz. Lukács pedig, miközben ugyanezt az eseményt meséli el, azt mondja, hogy az ember azt mondta Jézusnak: „Mester! Könyörgöm, nézz a fiamra!”
Az evangéliumok görögül íródtak. Az Újszövetségben megőrzött eredeti kifejezések közül néhány nem görög, hanem héber. Ez önmagában is bizonyíték a meghamisításra, hiszen Jézus Krisztus nyelve arámi (héber) volt.
A Máté evangéliuma szerint Jézus kijelentette, hogy nem azért jött, hogy eltörölje Mózes törvényét, hanem hogy beteljesítse azt.
A mai Újszövetség azonban azt tanítja, hogy Mózes törvényét Jézus Krisztus teljesen eltörölte. Ez egy ellentmondás, egy paradoxon.
A Szentháromságról, a kereszténység alapjáról szóló igevers így hangzott: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a hármas egy; és hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és ez a hármas egyben egyezik.” (János 5:7-8) Az 1881-ben kiadott javított kiadásból az első rész kimaradt, és a mai új kiadásokban ez már nem szerepel.
Ez a példa azt mutatja, hogy a kereszténység szent könyvén hamisításokat végeztek, és ezek a hamisítások továbbra is folynak.
Máté (5/39-40) szavai, miszerint „Ne állj ellen a gonosznak, hanem ha valaki megüti a jobb orcádat, fordítsd felé a másikat is; és ha valaki perbe száll veled, és el akarja venni a köntösödet, hagyd oda neki a felsőruhád is”, és (Máté 10/34) szavai, miszerint „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre; nem békét hozni jöttem, hanem kardot”, ellentmondásban állnak egymással.
Máté szerint (20/29) két vak kért gyógyulást Jézustól, aki Jerikóból jött ki. Márk szerint (10/46) viszont csak egy vak kért gyógyulást.
Máté evangéliuma szerint (10/9) Jézus nem engedte meg apostolainak, hogy még botot is vigyenek magukkal.
Márk evangéliuma (6/8) szerint azt tanácsolta nekik, hogy botot vigyenek magukkal.
Máté (25/15) három szolgát említ, míg Lukács (19/33) tíz szolgáról beszél.
A kérdést, hogy ki a legnagyobb a mennyek országában, Máté evangéliuma (18/1) szerint Jézus tanítványai teszik fel. Márk evangéliuma (9/33-34) szerint pedig maga Jézus teszi fel a kérdést.
A Márk-evangélium egyik helyén (1/1) Jézus Krisztus evangéliumának nevezik, míg egy másik helyen (1/14) Isten evangéliumának.
A Lukács-evangéliumban az Üdvözítő hol Isten, hol Jézus néven szerepel. (2:11)
Jézus Krisztusra gyakran utalnak úgy, mint Isten fia, de egyben József fia, Dávid fia és Ádám fia is.
Melyik állítás igaz? Az isteni vallásban ilyen hatalmas ellentmondások semmiképpen sem fordulhatnak elő. Ezek az állítások az evangéliumi szövegek meghamisításának mértékét mutatják.
Az evangéliumok gyakran tartalmaznak lábjegyzeteket, amelyekben az áll, hogy „Számos régi szövegben ezek a szavak is szerepelnek”.
Vagy ahogy Márk (16/20) esetében is, azt mondják, hogy ennek a fejezetnek a 9-20. versei nem szerepelnek a régi szövegekben.
Ez a hamisítás a János evangéliumában (7/53 – 8/11) is nyilvánvaló.
Ilyen ellentmondások és következetlenségek nem fordulhatnak elő egy Istennek tulajdonított könyvben. Másrészt, Istennek a szolgája és küldötte, egy próféta sem helyezi magát Isten helyére és nem követeli meg az imádatot önmaga iránt.
Következésképpen, az Jézus Krisztusnak kinyilatkoztatott evangéliumról megállapítható, hogy az utólag emberi kéz által íródott és meghamisítódott.
A Korán arról tájékoztat, hogy az evangélium meghamisítva lett:
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
