a) Először is, azt kérdezném, hogy a Futuhatban található alábbi hadíszok hitelesek-e: Néhány hadísz-tudós által gyengének tartott hadísz: „Esküszöm Allahra, eljön az a nap, amikor a pokol kapui bezárulnak, és a fenekén vízitorma fog nőni.” Hz. Ömertől származó hadísz: „Akik a pokolban vannak, még ha annyi ideig is maradnának, mint amennyi az alicin homokszemek száma, végül is ki fognak onnan jönni, miután letöltötték büntetésüket.”
b) Muhyiddin Arabi pokolról vallott nézetei az ő saját gondolatai-e, vagy valaki más adta hozzá a könyvéhez?
– Ha ez az ő saját véleménye, akkor ezt a nézetet hogyan értelmezték a szunnita és iszlám tudósok, különösen Bediüzzaman úr, az ő tanítványai vagy a jelenlegi tudósaink?
c) És hogyan gondolhatunk e kérdésnek a Korán verseivel való összhangjára?
– Az általam említett helyek a következők: Először idézek a Futuhatból, majd a Koránból… A Futuhatban, az Iszmail és Ejjub fejezetben a következő áll:
„Bár a hitetlenek nem fognak kikerülni a tűzből, végeredményben a pokolbeli kínzás számukra „uzb” (édes ízű) lesz. Miközben a paradicsombeliek élvezik a jótéteményeket, ők is élvezni fogják a pokolbeli kínzásokat és a forró vizet.” A Futúhát-ı Mekkiyye 62. fejezetében, a pokol fokozatairól szólva, azt mondja, hogy az isteni irgalom a pokol lakói számára is megnyilvánul majd, és bár nem fognak kikerülni a pokolból, egy idő után elveszítik a fájdalom és a kín érzését, és egyfajta áldásban részesülnek majd. „Kínzásuk nem enyhül.” (Bakara 86) „Örökké átkozottak maradnak. Kínzásuk nem enyhül, és nem néznek rájuk.” (Bakara 161-162) „Ne gondold, hogy megmenekülnek a kínzástól! Számukra kínzó büntetés vár.” (Ál-i Imrán 188) „És mi növelni fogjuk a kínzásukat.” (Meryem 77-79) „A pokol tüzéből ki akarnak jutni, de nem fognak kijutni. Számukra örök kínzás vár.” (Máide 37)
Kedves testvérünk,
Ezzel a témával kapcsolatban weboldalunkon külön-külön kérdésekre adott válaszok találhatók. Úgy gondoljuk, hogy ott kielégítő információk találhatók. Ennek ellenére, ezeknek az információknak egy részét itt is megismételjük:
a)
Ibn Arabi-nak
amit a pokolról mondtak
így foglalható össze.
„A Koránban bűnösként/elkövetőként megnevezett és a pokolból soha ki nem szabaduló pokolravalók négy csoportba sorolhatók:
Első rész:
Nimród, a fáraó és a hozzájuk hasonlók olyanok, akik gőgösen viselkedtek Allahhal szemben, és istenséget követeltek maguknak.
Második rész:
Azok, akik Allahhoz társakat állítanak, bálványimádók.
Harmadik rész:
Ateisták/hitetlenek.
Negyedik rész:
Ők a képmutatók/álszentek, akik, bár belülről istentelenek, kifelé az iszlám látszatát keltik.
Ez a négy csoport, mely emberekből és dzsinnekből áll, a pokol igazi lakói, és soha nem fognak onnan kijönni.
(lásd Futuhat, 1/301-302/62. fejezet)
– Ez a négy csoport soha nem fog kikerülni a pokolból,
-Ahogy az a Koránban szerepel-
Mivel nem fognak meghalni és megsemmisülni, és nem fognak a pokolból kijutni és a paradicsomba jutni, Allah végtelen irgalma és kegyelme rájuk is kiterjed.
-maga a tűz közepében-
valamilyen módon meg kell nyilvánulnia. Ez pedig a következőképpen történik/történhet:
Akik örökké a pokolban maradnak.
-Amit Allah rendelt el róluk-
Miután letöltötték büntetésüket, immár tűzre való immunitást, egyfajta mentességet nyernek. Érzékelésük, a fájdalomérzetük eltűnik, többé nem éreznek semmi szenvedést, szúrást, fájdalmat. Sőt, még egy álomban látott, képzeletbeli ízt is képesek lesznek érezni.
(lásd Futuhat, 1/303)
– Ahogy látható,
Sejh-i Ekber Ibn Arabi,
Azt hangsúlyozza, hogy a pokol örök, és négy csoport ember fog ott örökké maradni, de miután letöltötték büntetésüket, az örök isteni irgalom őket is magába fogja foglalni, és a poklot számukra elviselhetővé teszi, még ha nem is kellemessé.
– Ömer kalifától származó hagyomány szerint
„Akik a pokolban vannak, még ha a homokszemek számával vetekedő ideig is ott maradnak, végül ki fognak onnan kerülni, miután letöltötték büntetésüket.”
Ibn Tejmijja használta fel ezt a hadíszt.
A tudósok Ibn Teymijje ezen nézetét több szempontból is kritizálták:
Először is:
Ibn Teymije a Hz. Ömerre visszavezetett elbeszélést Haszan al-Baszritól vette át. Pedig, ahogy maga is megjegyzi, Haszan al-Baszri nem hallotta ezt a hadíszt magától Hz. Ömertől.
Ez azt jelenti, hogy ez a hadísz murszel és munkati. Vagyis a láncolatban hiányosság van. Ez pedig azt jelzi, hogy a hagyomány gyenge.
A hadísztudósok, köztük Ibn Szírín, Háfiz Ibn Hadzser és Darekutní, a Has
pillanat
Megjegyezték, hogy Baszri által murszel formában elbeszélt ilyen jellegű elbeszéléseknek nem lehet hinni. Mivel az ilyen, láncolatában hiányos hadísz-elbeszélések még a mellékes kérdésekben sem elfogadottak, hogyan lehetne azokat az hitbeli kérdésekben elfogadni?
(vö. Muhammed b. Iszmáíl esz-Szananí, Ibtálu edilleti fenái’n-nár, 1/68)
Másodszor:
Omar kalifa (ra) nem tett semmilyen kijelentést arról, hogy a pokol végül megsemmisülne. Amit ő mondott, az a következő:
„Ha a pokol lakói annyi ideig maradnának a pokolban, amennyi az Alijin homokja/egy homokhalomnyi homok/a homokhalomban lévő homokszemek száma, akkor is eljönne az a nap, amikor kikerülnének onnan.”
Mint látható, ez a kijelentés nem a pokol megsemmisülésére, hanem arra utal, hogy a pokolra jutottak egy napon onnan kikerülnek. Ezt az állítást azonban egyetlen iszlám tudós sem fogadta el, beleértve Ibn Teymiyyét sem.
Harmadszor:
Ibn Teymije, semmilyen bizonyítékra nem támaszkodva, azt állította, hogy ez az Ömer (ra) szájába adott mondat valójában a hitetlenekre, azaz a pokolra jutókra vonatkozik.
Holott,
–
még ha helyes is lenne – ez az ítélet,
a pokolba jutott, de a monoteizmusban hívő, bűneiért meg nem bocsátott hívőkről
Ez sokkal valószínűbb. Szerintünk más lehetőség nincs is. Mert csak ebben az esetben egyezik ez a vélemény a Korán és a hadíszokban egyértelműen leírtakkal, valamint az Ahl-i Szunna tudósainak egyetértésével/konszenzusával.
(lásd: Ibtalu edilleti fenai’n-nar, 1/68)
–
Ennek a véleménynek az egyik alapja Abdullah ibn Maszúd, a próféta egyik társa. A hagyomány szerint Ibn Maszúd azt mondta:
„Eljön majd az az idő, amikor a pokolban egyetlen lélek sem marad.”
(Ibtalu edilleti fenai’n-nar, 1/75)
Ezzel szemben Ibn Maszúdnak van egy olyan, a fentiekkel ellentétes jelentésű, merfú (a Prófétáig visszavezetett) hadísza:
„Ha a pokolban lévőknek azt mondanák: »A tűzben annyi ideig maradtok, ahány kő és kavics van a földön«, akkor nagyon örülnének.”
(Az öröktűz elméletének cáfolata, 1/70)
– Számos igehely egyértelmű kijelentése mellett ez a hiteles hadísz is világosan kijelenti, hogy a paradicsom és a pokol örökkévaló, és a hívők és a hitetlenek örökké ott fognak maradni:
„A feltámadás napján az emberekhez szólva: ‘Ó, a paradicsom lakói! Most már –
számára
– van egy halhatatlan örökkévalóság. Ó, pokol népe! Számotokra is van egy halhatatlan örökkévalóság.”
(Buhári, Rikak, 51; Muszlim, Cennet, 40; Tirmizi, Cennet, 20).
bc)
Mint fentebb említettük, Ibn Arabi, miután rámutatott arra, hogy a Pokol örök, és a hitetlenek örökké a Pokolban fognak maradni, röviden összefoglalta:
„Akik örökké a pokolban maradnak”
-Amit Allah rendelt el róluk-
büntetésük letelte után,
idővel tűzállósággá, immunitássá válnak. Érzéketlenné válnak a fájdalomra, nem fognak többé szenvedést, szúrást, fájdalmat érezni. Sőt, még egy alvó ember álmában látott képzeletbeli ízt is képesek lesznek érezni.”
(lásd Futuhat, 1/303)
– Azoknak a verseknek a szövegét, amelyek kijelentik, hogy a pokolban lévők szenvedése nem enyhül, hanem éppen ellenkezőleg, fokozódik,
„az az időszak, amíg a hitetlenek megérdemelt büntetésüket elszenvedik”
mivel azzal van regisztrálva, ezért azt lehet mondani, hogy nincs ellentmondás Ibn Arabi megközelítése és a versek között.
– Végül pedig írjuk le Bediüzzaman úrnak a témával kapcsolatos véleményét is:
„S – Rendben, az örök büntetés a bölcsességnek megfelel, ezt elfogadtuk. De mit szólsz Isten irgalmához és kegyelméhez?”
„C – Kedvesem! Azt a hitetlent illetően két lehetőség van. Vagy a nemlétbe jut, vagy örök gyötrelemben létezik. A létezés, még ha a pokolban is, jobb, mint a nemlét, ez lelkiismereti ítélet. Mert a nemlét, mint tiszta rossz, minden bajnak és bűnnek a forrása. A létezés pedig, még ha a pokolban is, tiszta jó. A hitetlennek pedig a pokol a lakhelye, és örökké ott marad.”
„De ha a hitetlen a maga cselekedeteivel érdemelte ki ezt az állapotot, akkor is, miután elszenvedte cselekedeteinek büntetését, valamilyen fokú megszokást nyer a tűzzel szemben, és megszabadul a korábbi szenvedésektől. Vannak olyan hadíszi utalások, amelyek arra mutatnak, hogy ezek a hitetlenek, a világban végzett jótékonysági cselekedeteik jutalmaként, részesülnek ebben az isteni irgalomban.”
(İşarat-ül İ’caz, 81. oldal)
További információért kattintson ide:
– Kérnék, hogy a Korán verseivel magyarázza el nekem a túlvilági élet, a paradicsom és a pokol örökkévalóságát (végtelenségét)?
– Ibn Arabi valóban azt mondta, hogy a menny és a pokol nem örökkévaló?
– Ha a paradicsomban minden vágyunk teljesül, akkor egy idő után nem fogunk-e unatkozni? Ott is élvezhetjük majd a földi javakat?
– Azt mondják, hogy a mennyország, a pokol és mindaz, ami bennük van, energiává alakul át és megsemmisül. Tudna erről bővebb felvilágosítást adni?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
