Egy olyan korban, amikor az ismeretek rendkívül gyorsan terjednek és könnyen hozzáférhetők, vajon elfogadható-e egy muszlim szülők által nevelt muszlim embernek, aki Törökországban él, azzal védekeznie, hogy nem ismeri a vallási parancsokat és tilalmakat, és azt mondania: „Én nem tudtam ezeket”? Ha ez a kifogás elfogadható, nem lenne ez igazságtalanság azokkal szemben, akik megismerkedtek a vallással? A tudatlanság felmenti-e az embert a felelősség alól, megbocsátást nyer-e általa?
Kedves testvérünk,
1.
Az embernek annyi tudást kell elsajátítania, amennyi a földi és a túlvilági üdvösségét biztosítja. Ebből a szempontból a tudás hiánya egy kötelezettség elmulasztását jelenti. Tehát…
„Nem tudtam.”
Ez nem lehet kifogás.
2.
Néhányan
„Ha megtudom, a felelősségem nő.”
azzal, hogy a tudatlanságot választja.
„Ha meggazdagodom, akkor zakatot kell adnom, szóval inkább szegény maradok.”
az éppolyannyira helytelen, mint
„Ha tudást szerzek, akkor aszerint kell cselekednem.”
azt mondani, hogy a tudományt el kell hagyni, éppoly helytelen.
3.
Ahogy a törvény nem tudása nem mentség, úgy Isten törvényeinek, azaz a tudománynak a nem ismerete sem lehet mentség.
Ebben az értelemben a tudás hiánya nem ment fel minket a felelősség alól.
4.
Számos vers és hadísz mutatja, mennyire fontos a tudás és a tudomány. Ebből a szempontból a tudással végzett cselekedet értékesebb, mint a tudás nélkül végzett ezer cselekedet.
5. Minden gyermeket meg kell tanítani vallási és világi kötelességeire.
Bár gyerekkorukban nem felelősek azért, amit nem tudnak, de miután elérik a felnőttkort, felelősek azért, amit megtanulnak és ahogy élnek.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
