Kedves testvérünk,
A szóban forgó vers fordítása a következő:
„Nem tettem őket sem az egek és a föld teremtésének, sem önmaguk teremtésének tanúivá. Soha nem vettem magam mellé azokat, akik félrevezetik az embereket.”
(Al-Kahf, 18/51)
„Én nem mutattam meg nekik sem az egeket, sem a saját teremtésüket.”
A versnek kétféle értelmezése lehetséges, attól függően, hogy a benne szereplő névmások kire utalnak:
a)
Ha a névmások az Iblist és utódait jelölik, akkor a fordításban megadott jelentés jön ki. Ennek megfelelően a versben az egek, a föld és az emberek teremtésében…
-mivel nem voltak kéznél-
Azt hirdeti, hogy a sátánok, akiknek semmi közük sincs a teremtéshez, sőt maguk is utólag lettek megteremtve, és ezért lehetetlen, hogy istenek legyenek, nem méltók az imádatra és az engedelmességre, és hangsúlyozza, hogy Allah nem fogja azokat, akik az embereket tévútra vezetik, segítőül fogadni.
b)
Ha a névmások azokat az embereket jelölik, akik az ördögöt és az ő utódait barátjuknak fogadják, akkor a jelentés a következőképpen alakul:
„Én nem mutattam meg nekik sem az egek, sem a föld, sem pedig önmaguk teremtését. Én nem fogok a tévelygőket segítőül venni. Nem látták-e, hogy azok, akiket nekem társítanak, nem segítettek nekem a világegyetem teremtésében? Akkor hogyan állítják, hogy ők az én társaim?”
A dzsáhilijja-korban az emberek hittek abban, hogy a dzsinnek hatalmukban tartják a földet, és ha egy félelmetes völgybe értek, akkor, babonáik szerint, hogy biztosak legyenek abban, hogy a völgyet uraló dzsin nem okoz kárt,
„Ennek a völgynek a szentjéhez menekülök.”
így szokták mondani.
(Ibn Ášúr, a szóban forgó vers magyarázata)
A fenti két értelmezés szerint is Allah a versben elutasítja a vele való társítást, és elítéli azokat, akik ezt teszik. Hiszen Ő teremtette a mindenségben létező mindent. Ebben nincs párja és társa. A Korán kijelenti, hogy az egek és a föld, valamint az ott élő lények, korábban lettek teremtve.
(lásd Fussilet 41/9-12; Kur’an Yolu, Heyet, a vonatkozó vers magyarázata)
A versben szereplő
„el-mudıllîn” – „az eltévedtek, a tévelygők, az igaz útról letértek”
Ez azt jelenti. A Mindenható Isten elutasítja a hamis isteneket, mondván, hogy nem fogja segíteni azokat, akik eltévelyedtek. Allahnak nincs párja, és nincs segítője sem.
Akik elhagyják Istent és más lényeket Isten mellé állítva imádnak, azok mindenekelőtt saját méltóságukat és Isten melletti tiszteletreméltó helyüket csorbítják, és a létezés világában nekik kijáró…
„tiszteletre méltó, kiváló és nagyrabecsült”
a méltóságukból alászállnak. Ez bizonyos értelemben azt jelenti, hogy az ember először a saját teremtésében rejlő bölcsességgel, majd a világegyetem rendjével kerül szembe.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
