Kedves testvérünk,
A Hanafi vallásjog szerint,
A mosakodásnál a szándék kimondása szunnát (ajánlott cselekedet) képez.
Ha nem is szándékoztad, a mosakodásod érvényes. Ezért felesleges aggódni. Miután a kezdetkor szándékot tettél,
„Vajon szándékoztam-e vagy nem?”
Ha ilyesmi jut az eszedbe, folytasd az imát anélkül, hogy újra szándékot fogalmaznál meg… Így ez a kétely hamarosan el fog tűnni.
Az imában a szándék kötelező.
De a kényszerképzetek miatt.
„Vajon szándékoztam-e vagy nem?”
nincs ok arra, hogy kételkedjünk.
A következő pontra is érdemes odafigyelni:
A szándék a szívben van. Ezért ha valaki szívében helyes szándékkal cselekszik, a szándék érvényes. Például, ha valaki délutáni imát végez, és szívében a délutáni imát szándékozik elvégezni, de véletlenül a nyelvével délutáni ima helyett délutáni imát mond, akkor a szívből jövő szándék érvényes, és az illető imája érvényes.
Szándék,
amikor a szív meghoz egy döntést, az tudja, hogy miért teszi azt, anélkül, hogy végiggondolná, mi a célja.
Ez azt jelenti. A szándék a namaz esetében pedig azt jelenti, hogy az ember kizárólag Allah kedvéért akar namazot végezni, és tudja, illetve magában tudatosítja, hogy melyik namazot fogja végezni.
A szándék a szív dolga.
Mindazonáltal, szóbeli úton is kifejezni azt, még jobbnak tartják.
További információért kattintson ide:
A mosakodással, a fürdéssel és az istentisztelettel kapcsolatos kényszeres gondolatok…
Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon rendesen végeztem-e az imámat. Hogyan tudnék ezen felülkerekedni?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
