Egy nap otthon ülve magamban – Isten óvjon – azt mondtam: „Nincs Isten”, és azt hittem, ezt a kijelentést öt-hat másodpercig megerősítettem. Ez olyan érzés volt, mintha egy ideig megerősítettem volna a hitetlenséget, és rettenetes válságba estem, nagyon szomorú voltam, mert tagadtam Istent. Egy pillanatnyi hitetlenség hitetlenségnek számít-e? Például most elfogadom Isten létezését, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha a szívemben megerősítettem volna a tagadást. A hit a szívben van-e, vagy az értelemnek is meg kell erősítenie?
Kedves testvérünk,
Az ember nem válik hitetlenné az ilyen gondolatok miatt, amelyek az eszébe vagy a szívébe jutnak.
A Próféta (béke legyen vele) társai közül néhányan megkérdezték tőle:
„Néha bizonyos kételyek merülnek fel bennünk, és úgy gondoljuk, hogy ezeket kimondani bűn lenne.”
A Próféta (béke legyen vele):
„Tényleg ennyire fél?”
– kérdezte. Az ott lévők pedig:
„Igen!..”
azt mondta:
„Ez a (félelem) a hitből ered (a suttogás nem árt).”
mondta.” (Muszlim, Imán 209 (132); Abu Dávúd, Edeb 118)
Egy másik elbeszélés szerint:
„Hála Allahnak, aki (a sátán) cselét suttogássá változtatta.”
(Abu Dawud, Adab 118, sz. 5112) mondta.
Müslimnek Ibn Mes’udtól (ra) feljegyzett egy elbeszélése a következő:
„Ó, Allah küldötte! Vannak köztünk olyanok, akik olyan hangokat hallanak magukban, hogy inkább szénné égni vagy az égből a földre zuhanni választanák, mintsem (tudatosan) kimondani azokat. (Ártanak-e nekünk ezek a sugallatok?)”
mondták. Azt mondta a Próféta (béke legyen vele):
„Nem, ez (a félelmed) az igazi hit megnyilvánulása.”
válaszolta.” (Müslim, ay)
További információért kattintson ide:
Hogyan szabadulhatok meg a kényszergondolatoktól? Azt sem tudom, hányszor mostam meg a jobb karomat a mosakodáskor, elfelejtem, és újrakezdem, aztán megint, néha tizenöt percig tart a mosakodás. Mit tegyek ebben az esetben?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
