Kényszerbetegségem van, ezt már említettem. Az a kényszerképzetem, hogy Istent szidalmazzam, és ez már betegséggé fajult. Ezért kénytelen vagyok szüneteltetni az imáimat, amíg a kezelésem be nem fejeződik. Mert a rossz gondolatok soha nem szűnnek meg, és higgyék el, egy imát másfél óráig végzek. Kínná vált. Régen boldogan végeztem az imáimat. Most pedig az agyam elfárad, és azt mondták, hogy ezeknek a gondolatoknak a megszűnéséig ideiglenesen fel kell hagynom az imával. Én vagyok-e felelős ezekért? A kezelésem sikere ettől függ?
Kedves testvérünk,
A namaz közben felmerülő kételyek nem akadályozzák a namazot, ezért folytatnia kell azt. Nem helyes emiatt megszakítani a namazot. Ellenkező esetben bűnt követ el.
A namaz közben felmerülő rossz gondolatok miatt nem követ el bűnt. A namazot a rossz gondolatok miatt félbehagyni nem szabad.
Ima,
ez egy olyan gyógyszer, amely lelki betegségeinket gyógyítja. Egy beteg embernek
„Jaj, ne menj kórházba, ne szedj gyógyszert!”
ahogy az sem helyes, ha valaki lelki betegségeire keres gyógyírt,
„imádkozás”
Ez így téves.
További információért kattintson ide:
Kérnék részletes felvilágosítást a kényszerképzetekről/obszessziókról, és arról, hogyan lehet megszabadulni tőlük?
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
