– A tudósok ezt a hadíszt hamisnak tartják. Ezt a hadíszt csak Ibn Madzse említi a musznedben. De Hafiz Halid bin Szad el-Endelüsi azt mondta:
„Nem okozunk kárt, és nem szenvedünk kárt.”
Azt mondja, hogy a hadísz nem hiteles, nem megbízható. Abu Davud pedig azt a benyomást kelti, hogy ez egy olyan hadísz, amelyen a fiqh (iszlám jogtudomány) alapul, és nem gyenge, de Allah tudja a legjobban. Tehát még Abu Davud hadísz-tudós is kételkedik ennek a hadísznak a hitelességében. Ez a hadísz nem szerepel sem Buháríban, sem Muszlimban.
– Van-e ennek a hadísznak teljes bizonyítékláncolata? Kétséges-e a hitelessége; el tudná ezt magyarázni?
Kedves testvérünk,
A Muessesetu’r-Risale kiadásában megjelent Musned 1421/2001-es kiadásában, a hadíszokat vizsgáló Şuayb el-Arnavud (és társai) a szóban forgó hadísz vizsgálatakor a következő információkat közölték:
– Ibn Szalah szerint Darekutní ezt a hadíszt többféle változatban is elbeszélte, melyek együttesen megerősítik és alátámasztják azt.
„hasen”
fokozza a mértékét. Különösen Abu Dawudnak.
„ez a hadísz azon hadíszok közé tartozik, amelyekre a fiqh (iszlám jogtudomány) épül”
Ez a megállapítás azt mutatja, hogy ez nem egy gyenge pont.
(Muszand, 5/56)
– A hadíszt számos hadíszgyűjtő, mint Ibn Mâce, Beyhakî és Ibn Abdülberr is feljegyezte. Ezen feljegyzések sokasága azt bizonyítja, hogy…
van egy eredetije
mutatja.
– Imam Nevevi is ezt a hadíszt
„hasen”
kijelentette, hogy
(Müsned, hónap)
– A bíró is elmesélte ezt a hadíszt, és
„ez megfelel Müslim feltételeinek”
ezt állította. Zehebi is megerősítette ezt.
(lásd: al-Hakim, al-Mustadrak, 2/66)
– Heysemi is ezt a hadísz-beszámolót említi:
„A forrásban Ibn Iszhák szerepel. Ez a személy megbízhatatlan, de hiteles.”
azt állítva, hogy a szóbeszéd legalább
„hasen”
arra utalt, hogy.
(lásd: Mecmau’z-Zevaid, 4/110/h. no: 6536)
Ebből és hasonló kijelentésekből az tűnik ki, hogy ez a hadísz-beszámoló…
hiteles/vagy elfogadható/azaz nem gyenge.
Ahogy az önmagának való ártás tilos, úgy másoknak való ártás is tilos.
A vallásunk azt parancsolja, hogy senki se ártson senkinek.
E tilalom ellenére, ha valaki kárt okoz, a károsult nem okozhat viszonzásképpen kárt. A hadíszban…
„A kárnak kárral való megtorlása nem helyénvaló.”
A mondat ezt fejezi ki. Ezt a hadíszt magyarázó Münâvî hangsúlyozza, hogy a károsultnak nem a kárt okozóval szemben kell kárt okoznia, hanem meg kell bocsátania. A tudósok felhívják a figyelmet arra, hogy a hadíszban szereplő „dırar” szóban benne van a „müşâreke”, azaz két ember egymásnak kárt okozása jelentése. Mivel ez tiltott, a károsult nem gondolhatja, hogy a bosszúállás megengedett, és nem okozhat kárt a másiknak. A rá háruló kötelesség a megbocsátás; ha nem bocsát meg, akkor a kárát törvényes úton kell megtéríttetnie. A kárpótlás útján való jogérvényesítés pedig nem számít a másik félnek kárt okozásnak.
Egy iszlám közösségben a hívőknek harmonikus életet kell élniük, figyelembe véve egymás jogait és kötelességeit a másokkal való kapcsolataikban. Az iszlámban tilos másoknak jogtalanul kárt okozni vagyonukban, életükben, becsületükben és tisztességükben. A kár okozása is tilos. A kár okozásának módjai közé tartozik…
útállás, lopás, zsebtolvajlás, rablás, csalás, hazugság, gyilkosság, testi sértés, rágalmazás, vagyonrongálás és -pusztítás, zsarnokság és igazságtalanság
tiltott.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról
