„Ha az Úr akarta volna, a földön élők mind hívőkké váltak volna.”
– Ha az Úr akarná, a földön lévők mindnyájan egyetértenének a hitben, senki sem vitatkozna ebben a kérdésben. A vers, azzal, hogy Isten nem akarja minden ember hitét, bizonyíték a Mu’tezile ellen. Akiknek Isten a hitét akarja, azok bizonyára hinni fognak. A versben szereplő akaratot úgy értelmezni, hogy „nem akarta mindenkit hitre kényszeríteni”, ellentmond a vers szó szerinti jelentésének.
Kedves testvérünk,
Kadi Beydavi tefsirjének arab nyelvű változatában
„nem szabad kényszerként értelmezni”
Nem találtunk erre utaló kifejezést.
A megadott helyen,
„tagadó kérdés”
Az alábbiakban kifejtett pont és az azt követő kijelentések lényege a következő:
„Hát te fogod-e hitre téríteni az embereket, ha Allah nem akarja?”, „Lehetetlen olyasmit véghezvinni, ami ellenkezik Allah akaratával.”
Nem szabad úgy értelmezni, hogy a Próféta (béke legyen vele) ilyen kényszerítést kísérelt volna meg. Ez a kérdés azért merült fel, mert a Próféta (béke legyen vele) nagyon vágyott arra, hogy az emberek higgyenek. Ahogy egy másik versben is kifejezésre van juttatva,
„Majdnem belepusztulsz a bánatba, amiért nem hisznek.”
(lásd: Kehf, 18/6)
Ebben az ájában is hasonlóképpen figyelmeztetik a Prófétát (béke legyen vele), aki a korábbi figyelmeztetés címzettje volt.
A kérdésben említett „A versben szereplő kérést”
„nem akarta mindenkire erőszakkal ráerőltetni a hitet”
Az az állítás, miszerint „a verset a szó szerinti jelentésével ellentétesen értelmezni nem helyes”, túlzó kijelentés. Ugyanis
„minden ember”
A hangsúly az Allah akaratára van helyezve. Tehát, ha Allah akarta volna, minden ember hívővé vált volna. A mondat a Próféta (béke legyen vele) felé szól.
„minden ember”
nem a kifejezés, hanem a magány
„Nas = emberek”
van egy mondása. A Próféta (béke legyen vele) –
Hacsak Isten nem akarja másképp.
– nem kényszeríthet senkit, még egyetlen embert sem. Emberként bárki kényszeríthet másokat, de…
Ebből a kényszerből nem lesz semmi, hacsak Isten nem akarja.
Üdvözlettel és imádsággal…
Kérdések az iszlámról